Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

kereskedőknek. Cirkuszban, iskolai termekben, népházakban mutatták be őket. A vetítőapparátust kézzel tekerték, a szükséges fényt karbidlámpa szolgáltatta. A hosszúságuk sokszor alig érte el a tíz métert, de a „vásári látványosság" újdonságával nagy számú nézősereget vonzott. A külföldi filmhíradók és rövid játékfilmek forgalmazói vándormozisok voltak mind a fővárosban, mind pedig a nagyobb észt városokban. Az észtországi vonatkozású élő filmfelvételeket külföldi cégek készítették 1910-től kezdődően. Ezek elsősorban a nagy francia filmvállalatok — "Pathé", ,,Gaumont", ,,

Éclair" — munkatársai által forgatott anyagok voltak, amelyeket eleinte ugyancsak a külföldi mozisok mutattak be, ám hamarosan helyi vállalkozók is fantáziát láttak az új technikai szenzációExpress Bio val való foglalatosságban, s a korabeli újságok arról tudósítanak, hogy 1907-ben Tallinnban, a Rataskaeva utca 6. számú házban megnyílt a főváros első állandó filmszínháza, amely később a Viru utcába költözve 1908-tól 1917-ig rendszeres szórakozást és látványosságot nyújtott az érdeklődőknek. 1909—1911 között a vidéki nagyobb városokban is állandó mozikról szólnak a híradások. A külföldi eredetű látványosságnak, ám üzleti vállalkozásként is sikerekkel kecsegtető mozizásnak hamarosan észt követői is akadtak. 1912—1914 között amatőr észt filmesek több egymással össze nem függő eseményt, természeti képeket, tájakat megörökítő tekercset forgattak. Közülük a legelső, ránk maradt dokumentumfilm a ,,Szárazság miatti nagy erdőtűz Rönguban" 1914-ben készült. ' A mindent megörökíteni kívánó filmesek olyan eseményeket rögzítettek, mint 1910-ben a tallinni jachtclub regattáit, 1911-ben a gyakorlatozó tűzoltókat, 1912-ben egy mezőgazdasági kiállítást elsőrendű produktumaival és egy akkor még ugyancsak újdonságnak számító látványosságot: a Kalev és Valvaja csapatok közötti futballmérkőzést. Az egyre szaporodó számú mozikban az 1910-es évektől feltűnnek az észt operatőrök is. Olyanok, akik saját híradóanyagot szállítottak. Az első tallinni filmes J. PARIKAS volt, aki 1913-ban filmszalagra rögzítette 191 K. KASK—E. LAUL—

V. VAHTER: Teatr, muzyka, kinő. In: (főszerk. A. VASSAR): Istoriâ Èstonskoj SSR. II. (S 50-h godov XIX. veka po mart 1917 goda). Tallinn, 1966. 727—728. p. 160