Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

államot alakítanak, s az élet valamennyi területén azonnal partnerként képesek felsorakozni a több évszázados állami gyakorlattal rendelkező nemzetek közé. A magyarázat a múlt században keresendő, az alakuló észt értelmiség tudatos identitáskeresésében, nemzetteremtő szándékaiban. Abban a folyamatban, amellyel néhány még német műveltségű de magát már észtnek érző kitűnő polihisztor hazafi szellemisége révén létrejön az észt nyelv, irodalom, művészet. Akiknek munkássága következtében az új polgári-nemzeti kultúra közvetlenül az észt folklór, néphagyomány tiszta forrásából táplálkozik. Az észt értelmiség első jelentős képviselői rájöttek arra az egyszerű igazságra, hogy a népi kultúra nemzetteremtő erejű. Tevékenységük készítette elő az önálló államiságú polgári demokrácia két évtizedét. A II. világháború alatt újra elvesztett önállóságot tudatos oroszosítási, beolvasztási törekvés követte. Felismerve jelentőségét, szinte válogatás nélkül irtották az értelmiséget. A szovjet éra alatt alig volt észt família, ahonnan több-kevesebb ideig ne hiányzott volna egy-két tanultabb családtag.

22 Még azok között sem találunk kivételt, akik néhány esztendeig élvezhették a rendszer kegyeit. Mégis az észt írók, rendezők, színészek és képzőművészek, építészek, muzsikusok, publicisták, pedagógusok, a különféle tudományok képviselői szinte egységesen álltak ellen az idegen befolyásnak. Az értelmiség 20. századi képviselői tudták, hogy nemzeti létük megtartásának egyetlen területe a kultúra. Mint ahogy a korai elődök a népi kultúra alapján nemzetet teremtettek, az elnyomás évei alatt e századi utódaik ugyanezzel a kultúrával megtartották azt. Ez a dolgozat arra példa, hogy a népi kultúra milyen nagy jelentőségű; segítségével kifejlődhet egy olyan államiság, amikor az etnikum nem megy végig a fejlődés minden fázisán, hanem némelyiket kihagyja, átugorja, s úgy válik nemzetté. Az észteknél egy kétszeresen is alávetett paraszti társadalomból lesz szinte azonnal európai értelemben vett nemzeti állam. De hogy ez 1918-ban szinte egycsapásra megtörténhessen, ahhoz kellett a nemzeti tudat kialakítása. Ez pedig az értelmiség egymást követő generációinak tevékenysége révén, a népi kultúrából közvetlenül teremtődött meg jó másfél évszázad alatt. Az észt kultúra egy velejéig népi hagyományokra támaszkodó kultúra, amely erről az alapról el tudta érni az európai művelődési áramlatokat, s a legmodernebb kortárs művészeti irányokat is. Ezért sajátos karaktere van: a népi meghatározottság. Ez egy ideig külső jegyeiben is megmutatkozott, főként a képző- és iparművészetben, majd egyre inkább egy belső tartásra, szellemiségre korlátozódott. A népi kultúra más nemzeteknél szintén felszívódott a magas kultúrákba, ez ad a kiemelkedő művészegyéniségek alkotásainak egyetemes értéke mellett nemzeti jelleget (ettől osztrák Haydn, orosz Musszorgszkij, cseh Dvorak, magyar Bartók). Az észteknél mindez másként, nem oly szervesen, de sokkal intenzívebben ment végbe. Más utat jártak be, másként népi vagy népies, illetve jellegzetes a kultúrájuk, mint az osztrák, német vagy francia kultúra. 22 BOJTÁR E. 1989. — Kross, J. 1993. 84—85. p. 14