Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)
egy ifjú választotta érdeklődése irányául a képzőművészetet, s a későbbiek során nem egyet találunk közülük a nemzeti kultúra megteremtői között. Észtországban a klasszicizmus sok alkotását a péterburgi mesterek megmaradt munkái jelentik. Többek között S. GREIGH orosz admirális márvány szarkofágja a tallinni Dómban, amelyet 1788-ban készített feltehetően Dzs. KVARENGI, M. Barclay de TOLLY síremléke Jögeveste-ben (1823), valamint emlékmüve Tartuban (1846^9), mindkettőt V. DEMUT-MALINOVSKY alkotta, az elsőt A. SHCHEDRIN fejezte be. A helyi szobrászok közül pedig említhetjük R. J. ZALEMAN és I. G. EKSNER nevét. ш A 18. század festészetében az első helyet a portrék és az életképek foglalták el. A helyi céhes mesterek bibliai témájú kompozíciókat készítettek, például falusi templomok oltárképein, de feldolgoztak antik témákat is, ilyen emlékeket őriznek Norra és Lohu településeken. Munkáik között egyaránt találunk pannókat, oltárés táblaképeket, akvarelleket, sziluett- és üvegfestményeket, sőt miniatúrákat is. Nagyobb mérvű fejlődés a festészet és a grafika terén azonban inkább a 19. század első felében tapasztalható. A klasszicizmus pontos és kissé patetikus ábrázolási kánonjainak érvényesülése mellett már teret követeltek a városképek, tájak, falusi életképek. Észtország alakuló művészeti életében fontos szerepet játszott Tartu, ahol 1803-ban az egyetemen rajziskola nyílott. Első vezetője, a drezdai festő és grafikusművész K. A. SENFF, a balti művészek seregét nevelte. A korszak művész pedagógusai közül említsük meg A. M. HAGEN ÉS V. F. KRÜGER nevét, a portretisták közül A. J. KLÜNDER-t, aki mind a festészet, mind a grafika terén egyaránt aktív volt. Ugyancsak grafikusként dolgozott A. F. KLARA, L. von MAYDELL, F. SZ. STERN is. Városokat ábrázoló litográfiái miatt ugyanakkor G. F. SCHLATER nevét kell felidéznünk. A 19. század első felének másik művészeti centruma Tallinn volt, ahol a művészképzést a Dom Intézet (tanárai E. G. SCHLICHTING, K. Z. VALTER, és mások) valamint egy sor egyéb tanintézet biztosította. A tallinni és a tartui tanintézetek neveltjei Péterburgban, Drezdában és Rómában tökéletesítették ismereteiket. Többen közülük Péterburgban is dolgoztak, ott szereztek hírnevet. (G. A. HIPPIUS, K. F. von KÜGELGEN, K. T. von NEFT, A. PEZOLD.) Nagy művészi és kultúrtörténeti értéket képviselnek K. BUDDEUS, T. GELHAR és J. HAU tallinni és a környékén készült vedutái. A 19. század második fele az észt nemzeti képzűművészet születésének időszaka. Az első észt származású művészek nem kaptak hazájukban kellő hivatalos elismerést, nem volt meg az alkotómunkához szükséges anyagi és szellemi feltétel. Nem volt megfelelő megrendelő, vásárló közönség s így az alkotók külhonba kényszerültek. A korábbiakhoz hasonlóan a támogatást a balti-német 165 B. BERNSTEIN: 1964. 9—11. p. 166 L. VIIROJA— К. KIRME— M. LUMISTE—-I. SZOLOMYKOVA— M. ELLER— H. ÜPRUS— L. JAANITS: 1979. 276. p. 131
