Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

művészek élvezték (E. von GEBHARDT, J. W. HAGEN-SCHWARZ, R. von MÜHLEN). Az első észt művészek főleg a Péterburgi Művészeti Akadémián tanultak.

167 Megjelenésük egybeesik az 1860-as évek nemzeti felemelkedésért megindított társadalmi-politikai-kulturális mozgalmaival. Ekkorra kezd erősödni az észt parasztságból kivált új társadalmi réteg, a városi polgárság és intelligencia. ők a szervezői, kezdeményezői azoknak a meghatározó kultúrakcióknak, mint amilyen a Kalevipoeg nemzeti eposz közzététele, vagy az 1869-ben megrendezett első észt dalosünnepség, amelyeknek hatása az észt tömegekre óriási volt.

168 A balti német művészekhez hasonlóan az első észt festők is főleg Oroszország, illetve Nyugat-Európa művészeti központjaiban tanultak, őket viszont nem nyelte el az idegen környezet, elsősorban észtek maradtak. Az általuk képviselt művészeti irányzat az orosz és a német akadémizmus volt. Az észt nemzeti művészet megteremtője, Johann KÖLER, apjának, egy viljandi parasztembernek a tanyájáról indult, s a Péterburgi Művészeti Akadémia professzori tisztéig jutott. Nélkülözésekkel, küzdelmekkel teli életútja ebben az időben tipikus művészpályának számított, az Akadémiához való kapcsolódása azonban meghatározó lett életében és művészetében. Mint rendkívül népszerű portretista dolgozott Péterburgban az akadémiai stílus jeles képviselőjeként. Nem szakadt el azonban az észt földtől, hazájától sem, amit számos észt témájú müve bizonyít. Közöttük a legismertebbek a szüleit ábrázoló portrék, hazai motívumokat megörökítő zsánerképek, tájakat felidéző akvarellek.

169 KÖLER mellett az észt nemzeti művészet megteremtése Johann KÖLER: Fonólány (akvarell, 1863) 167 I. SZOLOMYKOVA (fószerk.): i. m. I—II. 168 I. SZOLOMYKOVA ES H. ÜPRUS (összeáll, és a bevezető cikket írta): 1962. 45—80. p. 132