Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

soraiból kerültek ki, illetve németországi mesterek voltak. Közülük többen csak ideiglenesen tartózkodtak Észtországban, működésük fő területe a művészetek számára vonzóbb Drezda, Düsseldorf, Róma, vagy — miután Oroszország bekebelezte Észtországot is — Pétervár volt. Észtországban tevékenykedő kiemelkedő mester volt a 18—19. század fordulóján Karl von KÜGELGEN. Ő és kortársai több művet alkottak észt motívumok ihletésére. Nagyobb részük az itteni városokat, azok környékét illetve az itt élő népek különböző típusait örökítik meg. A 19. század közepén ezeket a zsánerképeket gazdagítják munkáikkal Gustav HIPPIUS, Ernst SCHLICHTING és Kari von NEFF. Ezeket a mestereket a biedermeier romantika hatása jellemzi, valamint az idealizálás. Amely tendencia nemcsak az emberábrázolásban, de a természetábrázolásban is érvényesül. Szinte már a naivitásig viszik az idealizálást Julie HAGEN-SCHWARZ virágcsendéletei. Európa vezető művészeti központjaihoz viszonyítva a helyi képzőművészet ebben az időszakban konzervatív és provinciális jellegű, ugyanakkor nem mentes az idillikus és bensőséges vonásoktól sem. A legtöbb festmény a kor művészeti dokumentuma. Ugyanígy a grafikában, lapok egész sorát szentelték az észt parasztságnak, a különféle etnikai csoportok viseletének. (Ekkoriban jelent meg „Estland és Livland viseletének albuma") Ezeken kevés kivételtől eltekinve az etnográfiai szemléletű leíró jelleg uralkodik. Ludwig von MAYDELL és Eduard HARTMANN készítettek első ízben illusztrációkat észt nyelvű kiadványokhoz. MAYDELL szorosan kapcsolódik az orosz kultúrához, ugyanakkor érzékelhetően felhasználja a német romantika eredményeit. Nagy érdeme viszont, hogy elsőként fordul az észt történelemhez témákért, s ő az, aki az észt népmesék alakjainak megformálásával próbálkozik. Igen nagy ezeknek a korai grafikai nyomatoknak, illusztrációknak a jelentősége, mivel az egyházmüvészet mellett ezek voltak az első olyan művészeti megnyilvánulások, amelyek a legkisebb falvakba is eljuthattak. Hatásukra nem Ludwig von MAYDELL: Kalevipoeg harca az ördöggel (Tollrajz, 1840 körül) 130