Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

már a háború után végzett első grafikus nemzedék: Umar TORN, Vive TOLLI, Allex KÜTT, Avo KEEREND, Olev SOANS, Alo HŐIDRE az ötvenes évek tematikai kötöttsége alól felszabadulva együttesen robbantak bele a kulturális kapcsolatait külföld, illetve nyugat felé is építgetni kezdő Szovjetunió művészeti életébe.

162 Természetesen odahaza még nagyobb volt a hatásuk. A Szovjetunióban kialakult, a művészeti életet jelentős mértékben meghatározó köztársasági seregszemlék, az úgynevezett dekádok, amelyeken egy-egy köztársaság az egész Szovjetunió nyilvánossága előtt mutathatta meg elért eredményeit mind művészeti (irodalom, zene, tánc, népművészet, képzőművészet), mind nemzetgazdasági alkotásaikat prezentáló kiállításokon, rendezvényeken, egymás eredményeinek azonnali adaptálására is kitűnő alkalmat biztosítottak. Az észt képző- és iparmüvészettől, ezen belül is a grafikától, a bőr és ötvösművészettől pedig ugyancsak volt mit átvenni. Ezeknek a művészeti ágazatoknak hagyományai voltak, s méghozzá olyan erősek, amiből táplálkozhatott, építkezhetett az ez idő tájt alkotó egész művésztársadalom. De főleg az észt grafikusok. A személyi kultusz idején, amikor a „a művész elvtársak"-nak brigádokba osztva, kijelölt feladatként kellett Vello VINN: Lakótelep (rézkarc, 1975) 162 EGRI M. 1978. 245—266. p. 127