Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

megörökíteni a dolgozó népet munka közben, a kiemelkedő teljesítményt felmutató gyári munkásokat, kolhozparasztokat, az egyéni megnyilvánulásoknak alig maradt tere. A munkásember-ábrázolások sablonjait csak úgy lehetett valamelyest elfogadhatóvá tenni, hogy abszolút tökéletes és precíz grafikai ábrázolás mellett kötelezték el magukat, illetve igyekeztek újabb és újabb, de mindig a tökéletességig kimunkált grafikai eljárásokat, ábrázolási formákat kitalálni. A mai ötvenes-hatvanas évjárat ezt szívta magába, s amikor a hatvanas évektől, immár fantáziájukat is megeresztve jelentkeztek, az idősebbekkel együtt olyan csapatot alkottak, amely azonnali áttörést eredményezett. Ettől az időtől számíthatjuk nemzetközi hírüket. S ettől az időtől datálódik a rájuk figyelő, belőlük akaratlanul is jócskán táplálkozó közvetlen szomszédaik sikere is. Az észt grafika erősségéről a hatvanas évek végén jó néhány szembeötlő tény tanúskodik. Említsük meg csupán az 1972-es esztendőt példaként, amikor is a Velencei Biennalen az egész Szovjetuniót észt grafikusok képviselték. Hasonló sikereket értek el a litván és lett képzőművészek is, nemzeti hagyományaiknak megfelelően, más-más műfajban megerősödve. Ezek a sikerek tették lehetővé, hogy a balti művészek rendszeresen konfrontálják elért eredményeiket, s periodikusan ismétlődő közös rendezvények megszervezésére vállalkozzanak. Tallinnban egy olyanra, ahol a három balti köztársaság grafikus művészei az eddigi seregszemlékhez képest sokkal teljesebb anyaggal jelentkezhettek, Vilniuszban egy hasonló festészeti, Rigában pedig egy szobrászati szimpóziumra.

163 Képzőművészet Az első, napjainkig megmaradt észt festmények a 15. században készültek. Ez az az időszak, amikor Észak-Észtország a Livóniai Rendhez tartozott, az ország többi része pedig a püspökséghez. Észak-Európával és Oroszországgal való kereskedelmi kapcsolataiban Észtország jelentős szerepet játszott. Tallinn többek között tagja volt a Hanza-Szövetségnek, Németország és Hollandia művészeti centrumaival való kapcsolata jelentősen befolyásolta a hazai művészeti -életet. A tallinni templomokat és a társaságok házait neves lübecki mesterek: Berndt NOTKE, Herman RODE és néhány más németalföldi festő alkotásai díszítették. A megrendelők az egyház, a magisztrátus és a céhek, illetve a társulatok voltak. Ezek az alkotások a helyi művészeti életet is meghatározták és ösztönözték. Sajnos, a tallinni születésű Michel SITTOW alkotásai — aki egyébként a 16. század elején tevékenykedett Tallinnban és Európában nagy elismerést váltott ki munkáival — rendkívül kis számban maradtak fenn. 163 SZABÓ I. 1986. 38. p. 128