Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

felfokozott időszakában illuzórikussá vált hangoztatása helyett az élet sokkal józanabb felfogását tükröző gondolatoknak, a szociális ellentmondások tükrözésének adták át a helyet. De színre kerültek a rendi előítéletek ellen irányuló melodrámák és daljátékok is, mint például JAKOBSON: „A ködös hegyek királya" című színpadi müve. A népi-romantikus felfogásban megrendezett bemutatóknál WIERA jó részben F. Raimund osztrák írót és színházi szakembert követte, akinek darabjait több alkalommal is közönség elé vitte. A század végén a zenés produkciók sikerein felbuzdulva opera bemutatásával is kísérletezik (E. N. Méhuli: József és testvérei), de különösebb sikert nem arat a nem is teljes szakmai felkészültséggel megvalósított bemutató. WIERA-nak a sok irányban való próbálkozása egyrészt azt eredményezte, hogy Észtországban a legkülönfélébb színpadi műfajokkal ismerkedhetett meg a közönség, másrészt távolabbi kihatásai is voltak: ekkor alakult ki a színháznak az a profilja, hogy a prózai művek sorát változatosabbá téve, azokat kiegészítve, zenés műfajokat is műsoron tartsanak.

150 A század végére azonban mégoly látványos sikerek ellenére sem elégszenek meg az észt értelmiség Nyugat-Európára figyelő hangadó képviselői WIERA színházának művészi színvonalával. Ők, akik a vezető nyugati országok kulturális életének valamennyi rezdülését figyelve mind az irodalom, mind a képzőművészet területén egyre fogyasztva a köztük lévő távolságot, természetes, hogy hamarosan észreveszik a teljesen új utakon járó, illetve új utakat kereső kísérletező rendezők eredményeit, s a maguk színházi produktumaival összevetve az 1887 óta új utakon járó Andre Antoine Theatre Libre-jenek, vagy Otto Brahmnak a Freie Bühne egyik alapítójának színházi produkcióit: csak egyetlen dolog elégíthette ki őket, a külföldiek által kialakított kritikai realizmus, s egyáltalán a realista színjátszás módszerének megkövetelése a WIERA előadásoktól is. S mivel WIERA ezeknek a kor támasztotta igényeknek, elvárásoknak már képtelen volt megfelelni, 1903-ban kénytelen volt megválni a színháztól. MENNING színháza Az új, a 20. század kezdete az észt színházművészetben lényegi változásokat hozott. A színházművészetben addig egyeduralkodó „VANEMUINE" egylet társulatát néhány esztendő alatt a nyugati országokban és Sztanyiszlavszkij kísérleteiben diadalra juttatott realista játékstílust meghonosító Karl JUNGHOLZ a tartui „Taara" sportegyesület keretein belül működő együttesével háttérbe szorította. Az 1901—1905 között tevékenykedő társulat lerakta a realista, társa150 (Összeáll.:) Karin KASK: Vanemuine... i. m. 16. p. 115