Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

ez idő tájt már szép számmal és jó eredménnyel működő öntevékeny dalos egyletek egyikébe, a tartui „VANEMUINE" dalárdába vezeti. Sőt, hamarosan szakít is a viszonylag jó anyagi körülményeket biztosító asztalos mesterséggel is, hogy sokkal szerényebb jövedelemért munkát vállalhasson a dalos egyletnél. WIERA őszintén érdeklődik a színpad, a színjátszás iránt, s ő lesz az, aki a dalosegylet körül mintegy százfőnyi csoportot szervez. Olyan lelkes emberek csoportja ez, akik — mint ő is korábban — nappal keményen dolgoznak a mindennapi kenyérért (többnyire kézművesek, kétkezi munkások, kevés fizetésű szellemi dolgozók), hogy estéiket aztán kórista, s zenészként vagy éppen kisebb szerepeket vállalva, a műkedvelő szintű színtársulatban, a színháznak, a színpadi művészetnek szenteljék. Rendszeres előadásokat tartottak és nagyszámú hallgatóságot szerveztek a bemutatók idejére a városon élő észt lakosok köréből.

148 A rendszeresen megtartott bemutatók a művészi színvonal fokozatos javulásához vezettek. Már KOIDULA elődje, Reinhold SACHKER idején is a művészi színvonal emelése volt a cél, WIERA alatt pedig kísérletet tettek a különféle műfajok meghonosítására. Míg SACHKER idején észt írók színházhoz kötésével kísérleteztek (C. R. JAKOBSON, J. KUNDER), addig WIERA és a vele együtt dolgozó többi rendező (Hugo TECHNER, Ludvig KENNING) klasszikusokon kívül zenés darabokkal is kísérleteztek.

1 1883-ban Weber ,,Preciosa" című műve az első zenés színpadi bemutató volt Észtországán, s elindította az ilyen jellegű színdarabok bemutatóinak sorát. Többek között: Planquett, Suppe, Offenbach, J. Strauss vígoperái, operettjei kerültek színre. A fiatal észt értelmiség kezdeményezésére a repertoárban helyet kaptak a világirodalom klasszikusai (Voltaire: Mohamed — 1886, Shakespeare: Velencei kalmár — 1888, Shakespeare: Tévedések vígjátéka — 1889), valamint az észt szerzők darabjai, amelyekben a nemzeti felszabadító eszmék az oroszos ításnak ebben a August WIERA 148 (Összeáll.:) Karin KASK: Vanemuine 1870—1970. Tallinn, 1970. 15. p. 149 (Összeáll.:) L. KIREPE: ... i. m. 7—9. p. Reinhold SACHKER (álneve Grünfeld) volt az első észt fotóriporter, aki 1869-ben Tartuban fényképész műtermet nyitott. Kapcsolatot tartott az észt nemzeti mozgalom vezető alakjaival, azokat felvételein meg is örökítette. Sokoldalú alkotó tevékenységet folytatott, énekelt például a Német Kézművesek Társaságának kórusában. 1872-ben színészi truppot szervez és rendezéssel is foglalkozik. 1843-tól 1919-ig tevékenykedett. — Hugo TECHNER (1868—1946) rendező a WIERA-korszak Vanemuine-jében. 114