Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

Lydia KOIDULA színházat alapít (Juri ARRAK festménye a Pärnui Színház előcsarnokában) „postás, apóka" néven emlegették országszerte. J. V. JANNSEN ügyesen lavírozó, diplomáciai érzékkel megáldott személyiség volt, aki a fő cél: az alapított újság megjelenése érdekében mind a német bárókkal, mind a papsággal, mind pedig a hatóságok képviselőivel jó viszonyt tartott fenn. A nekik tett kisebbnagyobb engedményekért még anyagi támogatásukat is megszerezte népművelő céljaihoz. Ezért a második generációs demokrata politikus, С R. JAKOBSON árulással, elvi álláspontjának feladásával, gerinctelenséggel nyíltan meg is vádolta, dühödt kirohanásokat intézett ellene, amint azt J. KROSS valós tényeken alapuló nagyszerű írásában, az „Egy óra a forgószéken" című elbeszélésében plasztikusan, költőileg is megfogalmazta.

134 Ám JANNSEN mindenek előtt észt volt, szerette népét, az ő érdekükben tartotta fenn újságját, s jelentette meg évtizedeken át ízes népi nyelvezeten írott felvilágosító, népművelő cikkeit, s biztosított ugyanakkor fórumot, publikálási lehetőségeket kortársainak, tartoztak azok bár az ő idősebb korosztályához, vagy képviselték az új, múlt század utolsó harmadát jellemző haladó eszmék fiatalságát. Mindenekelőtt — s ez is szerencsés véletlen ajándéka — JANNSEN hírnevét homályosító költőzseni leánya, Lydia KOIDULA itt vált igazán nagykorúvá a költészet területén, itt fejtett ki az 1860as évek második felében olyan aktív irodalmi munkásságot, hogy a „Postimees" irodalmi rovata szerkesztése alatt örökre beírta nevét az észt irodalom történetébe. Az újság munkájába való intenzív bekapcsolódásával együtt járt az is, hogy KOIDULA figyelme ráirányult a társadalmi küzdelmekre, amelyek elsősorban kulturális téren folytak, politikai lehetőségek hiányában. Eszmei fejlődésében nagy szerepet játszottak személyes kapcsolatai és az az élénk levelezés is, amit Észtország akkori haladó személyiségeivel folytatott. Hiszen lényegében kapcsolatban állt — mint ezt levelei mutatják — minden Tartun kívül élő és dolgozó jelentős egyéniséggel, elődökkel és kortársakkal egyaránt. S bár az őt ért hatások 134 Jaan KROSS: Egy óra a forgószékben (ford.: ELBERT János). In: Jaan KROSS: Menny-kő. Bp. 1978. 115—119. p. 108