Szabó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 53. (1995)

vegyesek voltak, KOIDULA ki tudta belőlük szűrni mindazokat, amelyekből kiépíthette saját szellemiségét, s a negyven esztendővel korábban KREUTZWALD által kialakított haladó világnézeti alapokról indulva széles skálán mozgó egyéniséggé vált, aki a múltra építkezve mérlegelni tudta az élet új jelenségeit, s be tudta fogadni az új gondolatokat. Olyan szembetűnő volt egyéniségének ez a határozott arculata, hogy az 1869-ben Észtországban tartózkodó magyar kutató, Hunfalvy Pál is csak elragadtatással tudott kívülállóként is nyilatkozni róla. JANNSEN Tiigi utcai házában vendégeskedve a magyar tudós így írt a költőnőről: „Talán ki sem bírom fejezni azon érzelmet, mely lelkemet elfoglalá JANNSEN házában. Több fiatal ember vala jelen, egyetemi tanuló, vagy már végzett; ha szabad úgy mondanom, az ifjú észtség körében találtam magamat, melynek, látogatásom alatt, a háziúr mint szellemi vezére, Lydia kisasszony pedig mint kiváló kecses tagja tűnek fel. Barna dús haja, melyet a divatos fejékesítés nagyon láthatóvá teszen, magas homlokot és csinos, szinte szép arcot árnyékol be, amelyen az elmélkedés és gondolkodás jelei láthatók. Szava kedves, németül nagyon szépen beszél, mint általában a Balti tartományokban szokás; beszéde és mozdulatai elevenek, de nem hevesek. Termete a középszerűnél nagyobbacska."

135 A finom, aprólékos jellemzés a külső megjelenítésen kívül mutatja, sejteti azt a látvány nélküli, viharoktól mentes, kifogástalan örökségbe való beiktatódást is, ahogy az egyik korosztály tovább adja a stafétabotot az utána következőnek, ahogy szellemi-magatartásbeli megharcolt értékeit átnyújtja váltótársainak. Mert itt ennek lehetünk tanúi. S mint ahogy a leírás egy családon belül mutatja a hangsúly áttevődést, úgy következik az be országos méretekben is a kultúra valamennyi területén. Hogy KOIDULA és JANNSEN példájánál maradjunk — hiszen a színházalapítás szempontjából ők a kulcsembereink — láthatjuk, hogy KOIDULA az 1860-as években rendkívül energikusan dolgozik a „Postimees" újságnál. Az „Emajőgi csalogány" (verseskötetének címe után így emlegették L. KOIDULA-t) először apja időszakos távolléte idején foglalkozott csak az újsággal, később saját szavaival élve a „pincehelyiségből" feljebb kerülve, s a „ szócséplés "-nek véget vetve a távollétek esetén már ő gondoskodott az egész újságról. Lázas, az egész újságra kiterjedő munkássága KOIDULA-ban is kellemes emlékeket hagy, s később, már Kronstadtban élve így emlékszik vissza a „Postimees"-ben végzett munkájára: „Igen, ez gazdag időszak volt, telve szomorúsággal, munkával, szellemi élettel és az intellektuális fejlődés széles körű perspektívájával! A jókedvvel végzett munka időszaka volt ez és a fáradhatatlan szellemi küzdelemé, a kultúráról és a politikáról vallott nézetek bátor cseréjének időszaka..."

136 A feltűnő szemléletbeli változás, ami KOIDULA-ban végbement, az „intellektuális fejlődés széleskörű perspektívája" még a lányára mindig büszke apát 135 HUNFALVY Pál: Utazás a Balt-tenger vidékén I. Pest, 1871. 195—196. p. 136 Aarne VINKEL: 1956. 64. p. 109