Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
Szabadszállás javainak összeírásakor az elkülöníthető irredemptus állatvagyon 2 ökörre, 7 tehénre, 56 lóra, 160 juhra rúgott, ami valószerűtlenül kevés a település teljes jószágállományához — 606 saját és 100 hizlalt ökörhöz, 231 tehénhez, 142 tinóhoz, 706 lovához, 32 csikójához, 90 sertéséhez és 5314 juhához — képest. Elgondolkodtató hogy a valamivel nagyobb Kunszentmiklós 1847/4 8-ban teljesen el sem különíthető anyagában, 409 minimálisan az 5-10%-os, de lehet hogy még magasabb értékekkel kell számolnunk. 410 Ekkoriban már biztosabb, s pontosabb az elkülönítés, ha a települések gazdálkodásának meglévő iratait vizsgáljuk. Itt évente feltüntették a nem redemptus elemek terragiumából befolyt összegeket, s mellettük esetenként a taxa alá vetett állatlétszámokat is megadták. Kiséren 1814-ben 320 birtoktalan kezében 275 marha, 104 ló, 44 sertés és 508 juh volt. Mindez a jelzett állatfajták sorrendjében 12,1, 8,7, 10, illetve 9%-os részesedést jelentett. 411 Halason 1819-ben 847 nagyobb marhát, 5268 juhot, s 1314 akó bort írtak össze, ami az egy évvel előbbi teljes marhállomány ötödét, míg a juhállomány negyedét tehette ki. 412 Berényben 1826/27-ben 381 öreg marhát, 1329 aprót, valamint 88 1/2 kapás szőlőt vettek számba az irredemptusoknál. Ennek alapján a marháknak és aprómarháknak egyaránt több mint 7, míg a szőlőknek 6,7%-át birtokolták. 413 Halason 1844/45-ben az irredemptusok (összesen 654 tulajdonos) kezén 435 szarvasmarha, 2883 kisebb marha és 503 kapás szőlő volt, melyek után fűbért és taxát fizettek. Ez a következő évhez viszonyítva a marhák 18, a juhok 6, a szőlőnek pedig 13%-át tette ki. 414 Úgy tűnik, hogy 1766-tól kezdődően a nem redemptus állatállomány számát, s arányát tekintve növekedett a Kerületekben. Az irodalmi és levéltári adatok szerint a nem redemptusoknál főként a juhállomány gyarapodott. Erre részint a terragium kerületi szabályozásával kapcsolatos 1795 előtti viták is utalnak. Ezt követően viszont egyes adatok számbeli és aránybeli csökkenést mutatnak, ami — ha valóban ez volt a helyzet — már nemcsak a tanácsok, hanem a Kerületek részéről is a tervszerű, tudatos törekvés eredményei. Feltételezhetjük, hogy a nem redemptus elemek számbeli növekedése nagyobb, s gyorsabb volt, mint az általuk birtokolt állatvagyoné. Valószínű, hogy az egyes irredemptusokra eső állatállomány is csökkent a XIX. században, bár alighanem az egyes területeken a lehetőségektől függően eltérő módon és mértékben. 415 A három kerület 1766-os 409 Szabadszállás 1841-es adóösszeírására rávezették a birtokosok tőkeföldjeinek nagyságát, ami egyértelműbbé teszi a redemptusok és irredemptusok elkülönítését, mint másutt. 410 BKML Kunszentmiklós, 1847/1748. évi adóösszeírás. 411 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1814. 4. fasc. 1479.SZ. 412 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. ir. 1819. Capsa Z., Fasc. 142., No. 7.; SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1818. 8. fasc. 2332. sz. Sajnos az 1819-es dicális jegyzék hiányzik. 413 SZML Jászberény, tan. ir. (Hiv. Tud.) 1827. Capsa 48., Fasc. 4., No. 84. 414 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, Conscriptio Facultatum 1844/1845. "Feljegyzése azon lakosoknak, kik birtoktalanok lévén lábas jószágokról szájbért és szőlejekről... díjt fizetnek."; Uo. Adószedői Ir. 372. csomó, 1846/1847. Ekkor Halason összesen 7255 szarvasmarhát, 45141 kis legelő marhát, valamint 3865 kapás szőlőt írtak össze. 415 Egyes adatok arra utalnak, hogy a Kiskunságban, hol az állattartás a kedvezőtlen talajviszonyok miatt is dominánsabb volt, a rendkívüli területi széttagoltság miatt is nagyobb lehetőség volt az 89
