Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

jellemzői bizonnyal továbbéltek, de a bácskai kitelepülés a nagykun viszonyokat jelentősen módosította. A nem redemptusok önálló gazdálkodását a XIX. században a kerületi határozatok csak a jó teherviselők esetében engedélyezték, a többieknél nem. A szőlőművelést, állattartást különböző bérmunkákkal, sőt sok esetben ipari tevékenységgel is kiegészítették. Szabadszállás említett összeírása szerint is az itteni 122 mesterséggyakorlóból 32 volt irredemptus, s a város 2 szárazmalmából is 1/2 volt a birtokukban. Pillanatnyilag bizonytalan, hogy a birtoktalanok állatállományán belül az irredemptusok és a zsellérek tulajdona pontosan milyen arányban oszlott meg, bár nyilvánvaló, hogy az előbbieké volt a meghatározó. Nem lehetetlen viszont, hogy e tekintetben is eltérések lehettek az egyes tájegységek között. VII.3. A birtokviszonyok alakulása Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a földbirtokok vizsgálata elsődlegesen és döntően a birtokos redemptusság vagyoni tagolódásának elemzését jelenti, bár az állattartás, esetleg egyéb gazdasági tényezők némileg módosíthatták, árnyalhatták a tényleges vagyoni viszonyokat. A redemptus birtokstruktúra átalakulásának vizsgálatával eleddig mindössze hárman foglalkoztak. Kunmadaras esetében Kormos László 1796-ig terjedően a birtokaprózódás jegyeit emelte ki. Megállapításai szerint e fél évszázad alatt a 20 forint alatti birtokkategóriához tartozók aránya 25-ről 41%-ra, számszerűen 67-ről 232 főre emelkedett. Viszonylag kisebb mértékben nőtt a 20—50 forint közöttiek aránya, 29-ről 37%-ra, azaz 76 főről 205-re. Az 50—100 forintos kategória számszerűen stagnált, aránya pedig csökkent, míg efölött minden tekintetben jelentős csökkenésről beszélhetünk. 1748-ban ide még 51 birtokos (19,5%) tartozott, 1796-ban viszont csak 36 (6,5%). E folyamatok eredményeként 1828-ban a 10 hold alatti birtokosok és birtoktalanok az összeírtaknak már mintegy háromnegyedét tették ki.

416 Szabó Irén 1971-ben megjelent munkájában Kisér 1773—1789 közötti birtokváltozásait vizsgálta. Megállapítása szerint ez alatt az idő alatt a földek elaprózódása rendkívül jelentős méreteket öltött. A 20 köblösnél kisebb földet birtoklók aránya a gazdatársadalmon belül 51-ről 78%-ra nőtt, míg az általuk birtokolt vetésterület 21-ről közel 48%-ra emelkedett. A felsőbb birtokkategóriákhoz tartozók száma ugyanakkor jelentősen csökkent, s számottevőbben, mint az általuk birtokolt földterület. így a 20—50 köblös birtokosok aránya 36-ról valamivel 20% alá süllyedt, s a szántóterületnek is 43 helyett már csak állatvagyon elrejtésére, mint a Nagykunságban, vagy főként a Jászságban. 416 Kormos L., 1967. 65. és 101. 90