Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A Kerületeken belül minden adat egyértelműen itt volt a legalacsonyabb, sőt a kerületi átlagokat még csak meg sem közelítették. A települések közül leginkább Ladány, Alsószentgyörgy és Felsőszentgyörgy jászságinál alacsonyabb, illetve Kisér némileg magasabb adatai emelhetők ki, de ez utóbbiak is csak a Jászkun Kerület átlagait érték el. A két Kunság mutatói viszont minden esetben felülmúlták a kerületi arányokat. A Kiskunságban az irredemptus (és zsellér) állatvagyon átlagai — a lovak és juhok kivételével — elmaradtak a Nagykunságé mögött, noha egyébként az állatállomány minden kategóriában felülmúlta azt. Itt a birtoktalanok állatállománya az összeírt ökrök 4,5, a tehenek 10,3, a lovak 13,2, s a juhok 2%-át tette ki. Az egyes települések között már jelentősebbek az eltérések. Fülöpszállás és Halas adatai különösen alacsonyak voltak (1,2—6,5%), míg Félegyháza, Dorozsma, s legfőképp Majsa minden tekintetben jócskán felülmúlták a kiskun átlagokat is. (Ez főként a lovaknál és teheneknél volt jelentős, s 18—27, illetve 13—16%-ig terjedt.) A szarvasmarhaállományt tekintve a nem redemptus állatvagyon arányai a Nagykunságban voltak a legnagyobbak, noha az állatlétszámok a három kerület közül épp itt voltak a legkisebbek. Ez az ökrök 9,6, a tehenek 11,6, a lovak 10,5, míg a juhok 1,8%-át jelentette. A településsoros adatok számottevő szóródásról tanúskodnak. Amíg Karcag, Madaras és Túrkeve adatai jelentősen elmaradtak a nagykun átlagtól, addig Kunszentmárton, főképp pedig Kunhegyes (az ökröknél 22,9, a teheneknél 19,5, a lovaknál 18%) jelentősen felülmúlta azt. Az átlag feletti részesedés az igásállatokból a két Kunságnál a földművelő szféra alárendeltségével is összefügghetett. Ezt követően szórványos, elszórt adatokkal, utalásokkal találkozhatunk, melyek az irredemptusok mellett csak kivételesen tüntették fel a zsellérek jószágait. 1770-ben Félegyházán a szarvasmarhák mintegy 7—8%-a, a lovak mintegy 15%-a, a juhok és a sertések alig 2%-a volt a nem redemptusok birtokában.

405 1793-ban Túrkevén 5711 redemptus és 678 terragium alá eső marhát vettek számba, ez utóbbi a teljes szarvasmarhaállomány 16,1%-át jelentette.

406 Ekkoriban a halasi birtoktalanok (irredemptusok és zsellérek) állatállományát 1128 marhában és 7719 juhban adták meg, ami a teljes állománynak egyaránt 20—21%-át tette ki.

407 Az egyébként is vitatott pontosságú 1828-as összeírás szerint Felsőszentgyörgyön az irredemptusok (a zsellérek nélkül) hozzávetőlegesen a szarvasmarhák 3, a lovak 5, a juhok 7—8, és a sertések mintegy 23%-át birtokolták. Ezek az adatok Dósánál 5, 7, 3 és 5, míg Alsószentgyörgynél 4, 4, 3 és 5% körül változtak. 1828-ban Kunhegyesen a lovak és szarvasmarhák mintegy 15, az igavonók 9, míg az apróbb jószágoknak 4%-a volt a kezükben.

408 1840/4l-ben 405 Bánkiné Molnár E., 1992. 42-^3. 406 Szilágyi M, 1966. 131. 407 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1793. 3. fasc. 50. sz.; Uo. 1794. 9. fasc. 1789. sz. 408 Szabó L., 1966. 74. 88