Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

Kiskunságban pedig Majsán, Dorozsmán és Szabadszálláson volt ez a helyzet. Jellemző, hogy ezek közül csak Majsa kívánta az ekkortól földet szerző irredemptusok vagyoni határának megvonását, a másik négy település szerint minden tőkeföldet birtokló személyt — még ha a csak egy holdat birtokol is — ., redemptusnak kellett volna elismerni. (A jász közösségek egyértelműen a 25 forintos határ fenntartása mellett álltak ki.)

398 A Jászság és a két Kunság közötti eltérések lényegesek, s úgy tűnik, az irredemptusok tőkeföldbirtoklását eleve nem lehet egységes szempontok alapján vizsgálni. A magunk részéről csak annyit merünk feltételezni, hogy ez alighanem a Jászságban lehetett a legkisebb méretű, bár e tekintetben csak települések anyagának feldolgozása után lehet megalapozottan nyilatkozni. Bizonyos viszont, hogy a zsellérség tőkeföldbirtoklásával egyáltalán nem számolhatunk. Masabb a helyzet a szőlőbirtoklással, melyre egyébként nem járt redempció. Ennek irredemptus tulajdona helyenként már jelentős volt, főként a Jászság némely homokhatárú kistelepülésein, valamint a Kiskunságban. Lacházán 1825-ben egyenesen úgy nyilatkoztak, hogy a birtoktalanok ott leginkább a szőlőkből élnek.

399 Nemcsak irredemptus, hanem olykor még zsellér tulajdonként is előfordult.

400 A jelek szerint komolyan kell számolnunk vele a Jászság és a Nagykunság esetében, a külső törvényhatóságokban bérelt földeknél.

401 A Kiskunságban, de részint egyes jász és kun településeknél is feltűnő volt, hogy a legtöbb irredemptusnál a nagy szőlőföld és a nagy állatállomány nem feltételezte egymást, sőt ezek egymástól általában függetlennek tűntek.

402 Az állatállomány megoszlása, s a nem redemptusok résztulajdona tekintetében a redempciót követő évekből igen sok adat van.

403 A fajmegoszlás csak részben függött össze az általános tájjellemzőkkel.

404 Az 1766-os összeírás adatsorait tekintve kitűnik, hogy ekkor a Kerületekben az ökrök 4,2, a tehenek 9, a lovak 9,3, míg a juhok 1,3%-a volt a birtoktalanok tulajdonában. (Itt főképp a juhállomány csekély mértéke a meglepő.) Ugyanakkor a birtoktalanok kezében lévő állatvagyon az egyes részterületeket tekintve, a gazdálkodástól — s néhol az adóztatás hatékonyságától — függően is tájegységenként eléggé eltérő volt. A legkisebb nem redemptus állatállomány egyértelműen a Jászságot jellemezte, mind számszerűen, mind arányait tekintve. Mindez azért is elgondolkodtató, mert minden kategóriában itt volt a legtöbb állat. A nem redemptus állomány mindössze az ökrök 1,3, a tehenek 6, a lovak 5,4, míg a juhok 0,5%-át tette ki. 398 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1838. 4. fasc, 152. sz. 399 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1825. 4. fasc. 1503. sz. 400 Az irredemptus szőlőbirtokok aránya pl. 1828-ban Felsőszentgyörgyön felülmúlta a 20%-ot, míg a Jászság keleti és középső területein szinte egyáltalán nem jelentkezett. 401 Bagi G., 1991. 229. 402 Lásd a jászsági településeket 1828-ban, s Szabadszállást és Kunszentmiklóst 1841-ben. 403 Szilágyi Miklós például a Nagykunság 1760-as juhászatát elemezte. Adatsorai alapján megállapítható, hogy Kunmadarasnak és Turkevének nem volt irredemptus juhállománya, míg a többi településen ez 1—5% között mozgott. Szilágyi M., 1995. 14. 404 Nem lehetetlen, hogy már ekkor is tudatos, de a feltártnál általánosabb törekvés volt a legjövedelmezőbb haszonállatok tartásának a redemptusok számára történő biztosítása.