Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

hogy a "redemptus gyermekek közül akik máshoz szolgának állottak marháikról terragiumot kötelesek fizetni.

377 Utóbb azonban a helyzet változott. A redemptusság kritériumainak XVIII. század végi meghatározása után az aquisitorok leszármazottai az irredemptus kategóriába kerülhettek. 1807-ben a Kerületek is jelezték, hogy a szülők a gazdálkodásra való fiaikat maguktól "el ne válasszák", ha nem elegendő javakkal láttatnak el, mivel akkor ezek irredemptusként szolgálatra fognak kényszeríttetni.

378 Ritkán került viszont szóba azon redemptusok kérdése, akik teljesen "kivetkeztek" birtokaikból. Karcag 1800-ban hozott határozatot arról, hogy akiknek "virtuális successiójok" van, azok nem az irredemptusok közé számítanak, s nem is íratnak össze azokkal.

379 1821-ben a kerületi közgyűlés Ladány kérésére is kimondta, hogy a "Földbeli Birtokra Virtuális Successióval bíró Lakosok mindenkor mint Redemptusok tekéntetvén, a Terragialis Taxáknak fizetésére nem kötelesek".

380 A XIX. század első felében a jászkun társadalom fejlődésére vonatkozó legfontosabb dokumentum a kerületi közgyűlés Kunszentmiklós kérésére 1823. február 25-én hozott 300. számú határozata volt, mely tovább nehezítette az irredemptusok redemptussá válásának lehetőségét. Ebben kimondták, hogy a jövőben a Kerületek minden településén egységesen 25 redempciós forint nagyságú tőkeföld megszerzése után lehet csak bekerülni a redemptusok közé.

m E határozat a korábban földet váltott irredemptusokra visszamenőlegesen nem volt érvényes, amit az 1795-ös — aquisitorokra és törzsökösökre vonatkozkozó — kerületi rendelkezés későbbi újrafogalmazása is bizonyít.

382 E többször is megerősített elvekhez 1838-ban még azt is hozzáfűzték, hogy azok az aquisitor redemptusok, akiknek tőkeföldje az eladások nyomán újra 25 redempciós forint alá csökkenne, ismét csak az irredemptus jogokkal élhessenek. E rendelkezések tényleges hatásával, érvényesülésük mértékével kapcsolatban pillanatnyilag még nem találtunk általános érvényű következtetések levonására alkalmas levéltári forrásokat. Feltételezhető azonban, hogy noha a redemptusok birtokosokkal, s az irredemptusok birtoktalanokkal való azonosítása általános volt a Kerületekben, e kategóriák már kevésbé eshettek egybe, mint például a redempciót követő évtizedekben. Az eltérések persze így sem voltak lényegesek, ám az irredemptusok kezében is lehetett olyan nagyságú tőkeföld, amely meghaladhatta számos szegény törzsökös redemptus birtokát. Az 1828-as összeírás adatai, de a populáris conscriptiók szerint is 1786 után a nem redemptus elemek aránya megközelítette, vagy elérhette a teljes népesség felét. Ez azonban utóbb már nem a külső népességnyomás, hanem a társadalmi 376 SZML Jászalsószentgyörgy, tan. jkv. 1760. jan. 19. 108. 2. sz. 377 SZML Jászalsószentgyörgy, tan. jkv. 1760. jan. 19. 108. 3. sz. 378 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1807. jan. 14. 121. 10/2. sz. 1823-ban viszont már rögzítették az adózásnál, hogy a föld nélkül elkülönözött gazdafít is gazdaként kell összeírni. SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1823. 4. fasc. 327. sz. 379 SZML Karcag, tan. jkv. 1800. szept. 21. 226. 562. sz. 380 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1821. febr. 19. 15. 240. sz. 381 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1823. febr. 26. 81—83. 300. sz.; Gyárfás I., 1883. 80—82. 382 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1824. máj. 10. 716. sz. 383 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1838. 4. fasc. 152. sz.; Gyárfás I., 1883. 82—84. 79