Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

folyamatok eredménye volt. A redemptus réteg arányának csökkenése, s az irredemptusok maradék jogainak korlátozása a XIX. század első évtizedeiben már természetszerűen magukban hordozták a társadalmi feszültségek kiéleződésének lehetőségét. Csak bonyolította a helyzetet, hogy ekkorra a redemptus réteg is jelentős mértékben polarizálódott. Általában csökkentek a vagyonos és a közepes gazdagságú redemptus birtokok, birtokosok, ugyanakkor viszont rendkívül felduzzadt a kisbirtokkal, s kisebb állatállománnyal rendelkezők száma és aránya. Megfigyelhető emellett, hogy több helyen a számában és arányában csökkenő gazdag redemptusság egyes tagjai a többiek rovására mégis jelentősen növelni tudták nemcsak birtok- és állatállományuk mennyiségét, hanem ezeknek a településeken belüli arányát is.

384 Az állami, kerületi és közösségi adók, szolgáltatások növekedése, a természeti csapások, a birtokoknak a népszaporulat nyomán bekövetkező fokozatos osztódásával felgyorsuló elszegényedés, vagy ennek lehetősége mind többeket érintett, s a redemptusság egy részét már előjogainak elvesztése is közvetlenül fenyegette. Az indulatok így mindinkább a legtehetősebb redemptusok ellen irányultak, kik a közhivatalok kisajátítása, s tisztviselői adómentesség tartós birtoklása révén tömegesen szerezhették meg az elszegényedő elemek javait. Egyesek meggazdagodásának mértéke olykor már a közösségi vezetésnek, s a Kerületeknek is gondot okozott. 1821-ben a jákóhalmi tanács javasolta a közgyűlésnek a földvásárlások szabályozását, mivel a Darázs testvérek földje már meghaladta a községhatár 1/14-ed részét.

385 így a XIX. század első felében már nem is annyira a redemptusok és irredemptusok közötti ellentét volt a mindennapi feszültségek forrása, hanem sokkal inkább a vagyonos redemptus-hivatalnoki réteg és a társadalom többi csoportjai közötti szembenállás. A társadalmi feszültségek az 1830-as évekig lokális, ám a kiváltságolt jogállapot miatt nemritkán igen összetett, ellentmondásos és összeegyeztethetetlen célokat felvállaló mozgalmak formájában jelentkeztek. Jól megfigyelhető ez a XIX. század első negyedében, a legjelentősebb megmozdulásként értékelt, s 1820. * július 28-—31. között lezajlott "apáti zendülés" esetében.

387 Az 1820-as évektől a mind gyakoribbá váló gyújtogatások jelezték a helyi ellentéteket.

3 Elszórt adatok ugyanakkor arra utalnak, hogy a vagyonos birtokosok körében a redemptus jogokban részesülők köre további szűkítésének gondolata is felmerült. 1836-ban Kunhegyes javasolta, hogy a törzsökös redemptusoknak elsőségük legyen az aquisitorokkal szemben.

389 1843 őszén több kisújszállási polgár beadványban kérte a kerületi közgyűléstől, hogy a jövében a "primaevus és Eredeti Redemptus Polgárok különböztessenek meg azon Aquisitor Birtokosoktól, akik későbben ... jöttek be a Kerületekbe és Magoknak Földet és Örökséget szerzettek ... és hogy azok Redemptus Polgároknak ne neveztessenek ... hivatalságra a Megyékben az igazi Redemptus Polgárok vétessenek fel". 384 Takács I., 1946. 252—263.; Kormos L., 1967. 123.; Szabó I., 1972. 69.; Szabó L., 1987. 71—85. 385 SZML Jk. Ken, kgy. ir. 1821. 4. fasc. 1273. sz. 386 Kormos L., 1967. 101—103. 387 Vándorffy I, 1895. 158.; Kaposvári Gy.

; 1955. 27—32. 388 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1826. 4. fasc. 1320. sz.; Kormos L., 1967. 106—109. 389 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1838. 4. fasc. 152. sz. 390 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1844. 4. fasc. 299. sz. 80