Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

közszolgálatok pénzen való megváltását is engedélyezték számukra. Ennnek értelmében a megváltásért 2 forintot, a napi munkák után pedig 30 krajcárt szabtak ki, de úgy, hogy 2 forint 30 krajcárnál kevesebbet, s 4 forintnál többet nem szedhettek be.

368 A XVIII. században jellemző a görög kereskedők lakosként, idővel pedig redemptus birtokosként való befogadása, kik csekély számuk ellenére a kerületi kereskedelemben korszakunkban monopolszerepet játszottak. 1769-ben Mária Terézia még tiltotta számukra az ingatlan bírását, mivel jórészt török területekről vándoroltak be. 1773-tól itt is a dinasztia és az ország iránti hűségesküre kötelezték a letelepedni szándékozókat. Később nagyban elősegítette a helyi társadalomba való beilleszkedésüket II. Lipót 1790-es rendelete, mely biztosította számukra a szabad vallásgyakorlatot, a birtokszerzést és a hivatalviselést. Döntően ők bérelték a boltokat, kocsmákat, a közösségi haszonvételeket, de idővel többen bekerültek a helyi birtokosok, sőt a nemesek közé is. A XIX. század elejétől gyakoribbak konfliktusaik a gazdasági pozícióik megszerzésében mind sikeresebb zsidósággal.

369 A zsidó kereskedőket a Kerületekben csak a Kiskunság egyes településein jelzik lakosként a XVIII. század végétől, noha a kerületi határozatok rendszeresen tiltották betelepedésüket, s korlátozták kereskedelmi tevékenységüket.

370 Zömüket Halason írták össze. Betelepedésük alighanem az itteni görögség csekély számával, kis tőkeerejével,

371 s a kielégítetlen kereskedelmi igényekkel lehetett kapcsolatban, azaz gazdasági hiányt pótoltak. A század elején időnként előfordultak árendátorként egyes jász településeken is, de e viszonyt a tanácsok és a Kerületek utóbb rendre felszámolták.

372 1810-ben a Kiskunságban 55, a Nagykunságban 6, 1828-ban a Jászságban 6, a Nagykunságban 15, míg a Kiskunságban 115 fős zsidó népességet írtak össze.

373 Ingatlan vagyont a Kerületekben nem szerezhettek, sőt az 182l-es nádori leirat nyomán nem is árendálhattak,

374 házaló kereskedelmük viszont mind általánosabbá vált. A zsidóság megtelepedését engedélyező 1840-es országos törvény ellenére 1849-ig a Jászságba és a Nagykunságba való beköltözésüknek a települések — olykor törvénytelen eszközökkel is — sikerrel ellenálltak.

375 A Kerületekben időszakonként visszatérő problémát jelentett a redemptus apáktól föld nélkül különvált fiak kérdése. 1760-ban Alsószentgyörgyön ezeket a redemptusokkal egyenlően adóztatták,

370 ugyanakkor viszont azt is kimondták, 368 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1837. márc. 20. 42. 297. sz. 369 Kálmán Ö., 1916.; Papp L, 1987., 1989., 1990.; Ö. Kovács J., 1992. 370 1760-ban Kunszentmártont rótták meg a Kerületek, mert egy tímár zsidót befogadott. Minthogy "soha nem laktak a Kerületekben Sidók", a közgyűlés a befogadottat 15 nap alatti távozásra kötelezte, míg a települést "megintették". SZML Jászberény, tan. jkv. 1760. dec. 10. 29—30. 7. sz. 371 Pap í., 1990. 30. 372 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1821. 5. fasc. 195. sz. 373 Papp I., 1990. 50. 374 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1821. 4. fasc. 1248. sz. 375 Ö. Kovács J., 1992. 78