Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

társadalmi csoportok között kialakuló elővásárlási jog ugyancsak a jászkun privilégiumok fontos elemévé vált, s a későbbiekben további társadalmi csoportokat különített el egymástól.

328 Az 1760-as évekre a jászkun közösségek fokozatosan rendezték redempciós tartozásaikat, s ekkortól a földváltók közé történő bekerülést mind újabb redemptus előjogok, gazdasági, társadalmi és birtokjogi megkötések gátolták, kezdetben még döntően a települések igazgatásának szintjén.

329 Mindinkább nehezítették az idegenek beköltözését, honosítását, birtokszerzését. Az 1766-os kerületi összeírás a redemptusok és irredemptusok mellett két új — a legutóbbi időkig társadalminak tartott — kategóriát is feltüntet már a Jászkunságban. Közülük a "miserabiles" (szegény) gyűjtőfogalom alatt szereplőket a szakirodalom az 1745 előtt beköltözött, s redimált földet nem szerzett elemekkel azonosítja, akik a helyi "polgárjog" (honosság) hiánya miatt a lakosként elismert irredemptusoknál is kedvezőtlenebb helyzetben voltak. A vagyoni állapot, az állatállomány nagysága alapján valóban valószínű, hogy ezek a jászkun társadalom harmadik nagy rétegét alkotó zsellérekkel, illetve azok egy részével azonosak. Más a helyzet azonban az "új adófizető", vagy "új lakos" néven értelmezhető "neocontribuens" réteggel. Ezeket Fodor Ferenc — egy elértelmezés nyomán — a redempciót követően földet váltott idegeneknek tartotta, holott — részint Mária Terézia 1760/6l-es rendelete nyomán — a Kerületekbe betelepedett cigányokról volt szó. Ezt neveik, több helyen is említett vajdáik, valamint összeírt állatállományuk jellemzői is egyértelműen igazolják.

330 Az 1766. évi összeírás alapján már egy lassan megszilárduló, tagolt, három nagy réteggel jellemezhető társadalomra következtethetünk a Kerületekben. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy már 1768-ban kísérlet történt egy új viszonyoknak megfelelő jászkun törvénykönyv elkészítésére, illetve ennek felsőbb szinteken történő jóváhagyatására. A terv csak három évtizeddel később valósult meg, ám a "Nádori Statútumok" valóban a helyi szokásjogot, illetve annak korábbra visszanyúló, főbb, egységes elemeit tartalmazták. Az 1760-as évektől válik jól adatolhatóvá az irredemptusoknak a közföldek hasznaiból, s a kisebb királyi haszonvételekből történő mind fokozottabb mértékű kiszorítása, bár ez a folyamat területenként, településenként eltérő intenzitással zajlott le. Különösen a legelőkön való szabad legeltetés megszüntetése volt nagy jelentőségű, mivel ezt követően csak fűbér (terragium) fizetése mellett tarthatott ott az irredemptus állatokat, s a későbbiekben ezek számát is maximálták. A terragium első kerületi szintű meghatározása az 1768/69-es katonai évben zajlott le. Házhelyet, bérelt földet rendre súlyosabb taxa nyomán nyerhettek, mint a 328 Gyárfás I., 1883. 28—33. 329 Fodor Ferenc szerint 1764-ben a kerületi közgyűlés egységesen 20 redempciós forint nagyságú váltott birtokban szabta meg a redemptusság alsó határát. Fodor F., 1942. 214. Ez talán a korábbi határozat megerősítése lehet. A települések szintjén az új viszonyok fokozatos megszilárdulására jó példákat hoz Kunszentmártonnál: Dósa J.—Szabó E., 1936. 64—71. 330 Fodor F., 1942. 198.; SZML Jk. Ker., Adószedői ír. 1766. évi kerületi összeírás. 331 Kelé J., 1904. 366. Magam erre az 1768-as "törvénykönyvre" eleddig nem találtam más utalást. 70