Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

"A redempció éveinek társadalma számos átmeneti csoportot hordozott. Apátin 1753-ban a redemptusok és irredemptusok mellett megemlékeztek még libertinusokról, szolgákról, s tavalyi szolgákról is.

321 Ezzel szemben Félegyháza ekkor a redemptusok mellett csak a házas és hazátlan zsellér kategóriákat használta. " 1754-ben a kerületi közgyűlés jegyzőkönyve már gazdákat (redemptusok), lakosokat (irredemptusok), valamint idegeneket (későbbi zsellérek és különböző szolgáló elemek) különített el,

n3 ám az 1760-as kerületi összeírás még újra csak redemptus és irredemptus kategóriákkal dolgozott.

324 A jászkun társadalom kialakulásának, s megszilárdulásának fontos dokumentuma az 1762. december 16-i kerületi közgyűlés azon végzése, amely — helyi határozatok után

32 — a redemptusok és irredemptusok közötti átmeneti kategóriák helyzetét rendezte. Ebben négy kisebb csoportról esett szó. 1. Azoknak a lakosoknak, akik a redempció alkalmával a katonaállításban résztvettek, s földet is váltottak, de azt időközben eladták, vagy másként elvesztették, a redemptusi jogait méltányosságból élethosszig meghagyták, utódaik azonban már csak az irredemptusokkal szembeni földre vonatkozó elővásárlási jogukkal élhettek. E csoportot Félegyházán zsellér-redemptus néven említették.

326 2. Valódi, örököseikre nézve is redemptus lakosnak ismerték el azokat, akik 1745 után úgy vásároltak maguknak ingatlant (tőkeföldeket), hogy az eladóktól a járulékos jogokat — közös földekre, elővásárlásra, árendálásra — is megszerezték. 3. Teljes jogú redemptus lakosoknak ismerek el azokat az irredemptusokat, akik redemptusok szerzett, vagy öröklött tőkefölddel bíró özvegyeit, lányait vették nőül. 4. Végezetül irredemptusokként ismerték el azokat az idegeneket, akik redemptus rokonaikkal egy fedél alatt éltek, ám tőkeföldet tulajdonjogilag rájuk át nem ruháztak. A közgyűlés emellett azt is elrendelte, hogy az elkövetkezőkben a helységek közös területeiből földet váltó, s így redemptussá váló idegenek az elmulasztott katonaállítás fejében a vételár 6%-át fizessék be a tanácsi kasszákba. A magánosoktól földeket vásárlók azonban — minthogy itt a redempcióval kapcsolatos terhek a vétellel egybe voltak kötve — ennek fizetése alól mentesültek.

327 E határozatot követően egészen a tagosításokig érvényben volt az a jogelv, miszerint a redemptusi jogok birtoklása nem személyhez, hanejn belső házhelyhez és ahhoz kapcsolódó — jórészt a belső településhatárokban fekvő — tőkeföldek tulajdonához volt kötve. Az ősiség helyi, jászkun változatának alapjaként a fő 321 SZML Jászapáti, tan. jkv. 1753. okt. 6. 99—100. 322 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1753. marc. 1. 54. 323 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1754. 593. sz. 324 Fodor F., 1942. 196—197. 325 Hasonló jellegő intézkedést korábban már Halas is hozott. BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1759. jan. 16. 141. 326 Bánkiné Molnár E., 1992. 43. 327 Kelé J., 1904.410—411. 69