Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

VI. A TÁRSADALOM TAGOZÓDÁSÁNAK ALAPVONALAI A jászkun társadalom 1745—1848 közötti fejlődését vizsgálva két fő korszak tűnik elkülöníthetőnek. Az első a XVIII. század második felében jelölhető meg. Ebben a közel fél évszázadban zajlott le a korábban jogilag egységes jászkun társadalom három alapelemének, a redempcióban résztvett, kiváltságokban és jogokban részesülő redemptusnak, a megváltakozásból jórészt kimaradt, csak korlátozott jogokkal rendelkező irredemptusnak, s a tágabb értelemben vett irredemptusok közé sorolt, de teljesen jogtalan zsellérnek, valamint az ezen fő társadalmi kategóriákon belül, illetve ezek között — olykor alatt — elhelyezkedő kisebb csoportoknak, rétegeknek a kialakulása, jogi helyzetük elsődlegesen történő, aránylag pontos körülírása, meghatározása.

313 E korszak végére már jelentősen lecsökkentek a birtoktalanok számára a társadalmi felemelkedés lehetőségei, s a népesség többségét alkotó, bár fokozatosan csökkenő arányú redemptus réteg egy alulról mindinkább zárt csoporttá alakult. Ekkortól vált a fő célkitűzésükké a jászkun privilégiumok nemesi jogelveinek a saját "osztályuk" számára való teljes kisajátítása, míg a szabadparaszti státusból fakadó jobbágyi terheknek és kötelezettségeknek a nem redemptusokra történő maradéktalan áthárítása. A társadalmi fejlődésnek a XIX. század első felére eső második időszakát egy kettős folyamat jellemzi, mely a már kialakult viszonyok és törekvések között jelentkezett. Egyrészt tovább folytatódott a nem redemptus elemeknek a jászkun privilégiumokból, s ez által a gazdasági és társadalmi előmenetel megmaradt, mind szűkebb lehetőségeiből történő kiszorítása, nemritkán pedig a "privilegizált" birtokos csoportok szűkítése, másrészt viszont ezek a törekvések természetszerűen maguk után vonták előbb a birtoktalanok, majd a redemptusság szegényedő rétegének is a helyi társadalom korábbi — privilégiális elveken nyugvó — demokratizmusának visszaállítására történő, kezdetben ösztönös, majd 313 Az első időszak jelképes végpontjaként tekinthető a "Nádori Statútumok 1799-es kiadása, amely után hasonló jellegű, átfogó, az ország nádora — mint a "Jászkunok Grófja és Bírája" — által kiadott és szentesített, törvényként elfogadott felsőbb rendelkezést már nem adtak ki. 314 Lásd az előző fejezetet, valamint még: Nyakas M, 1973. 79. 67