Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

Jól utal erre a lassú feudalizálódási folyamatra az 1840-es évek országos sajtójának jónéhány — olykor túlzásoktól sem mentes — cikke is. "... egy századdal ez előtt szabadabb szellemű intézményről álmodni sem lehetett, mert midőn még csaknem egész Európa a hűbéri rendszer nyomasztó Járma alatt nyögött, a jászkun institutiók már ekkor a községi és kerületi tisztviselőknek a nép általi választását, a polgári jogegyenlőséget megállapították. De fájdalom, ezen jogok mindinkább csonkíttattak, ... holott gyarapodni kellett volna ..."

312 Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy é törekvéseknek — bár eléggé áttételesen — voltak bizonyos pozitív következményei is. Különösen jellemző ez a XVIII. század végén, amikor a Jászkunságban élő nemesek több alkalommal is az országgyűléshez folyamodtak országos nemesi jogaiknak a jászkun privilégiumok rovására történő maradéktalan érvényesítése érdekében. Amíg tehát a redemptus birtokosok egyik oldalról minimálisan a jászkun privilégiumok nemesi jogainak saját részükre történő teljes biztosítására, illetve a jobbágyi kötelezettségek birtoktalan irredemptusokra való áthárítására törekedtek az országos nemesként való elismertetés révén, addig ugyanezen jogcím tette lehetővé számukra, hogy fellépjenek a helyi nemesek ellen, a jászkun privilégiumokban lefektetett törvény előtti egyenlőség és a közös teherviselés polgári elveinek védelme érdekében. E sajátos kettősség a szabadparaszti státus természetszerű velejárója volt, mely korszakunkban szinte minden tekintetben kimutatható. 312 "Pesti Hírlap", 1845. ápr. 3. 66