Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

csak insurrekcióra és lovasok állítására köteleztessenek, s ezen kívül kizárólag a "Nemesek által ajánlani szokott Hadi Segedelmekben vegyenek részt".

m Ezt követően a Kerületek az 1808., 1811., majd az 1825. évi országgyűlésekre is utasításba adták követeiknek, hogy a rendszeres katonaállítástól — mint privilégiumellenes kötelességtől — való felmentésüket igyekezzenek elérni, ám a nemzetközi, majd az országos politikai helyzet miatt még az elképzelés tárgyalás alá tűzése is kivihetetlennek bizonyult.

304 E kudarc nyomán a korábbi kísérletek egy rendkívül taktikus, kis lépésekkel haladó, módszeres törekvésként újultak meg az 1820-as évek második felétől. A fő cél ekkor már a jászkun privilégiumok nemesi jogainak és kötelezettségeinek a redemptusok számára történő biztosítása, s a jobbágyi jellegő terheknek az irredemptusokra történő mind teljesebb áthárítása lett. E törekvéseket akaratlanul is tovább erősítette az 1828. évi országos összeírás végrehajtása, melynek során kitűnt, hogy milyen nehéz a sajátos helyzetű jászkun népesség, az egyes helyi társadalmi csoportok országos társadalmi kategóriákba történő beerőszakolása, s a speciális helyzetű jászkun nemesek terheinek meghatározása.

305 1830-ra a kulcskérdéssé mindinkább a jászkunok katonai jellegű terheinek megosztása vált. így az országgyűlési követi utasításokban helyet kapott a katonaállításkor szokásos újonclétszámnak kizárólag a "Megyebéli Birtoktalan Lakosok (ti. irredemptusok) száma alapján történő meghatározása, mivel a birtokosok (redemptusok) egyébként is insurrekcióra voltak kötelezve, s így "kéttszeresen terheltettnek".

306 (Elgondolkodtató, hogy hasonló törekvés figyelhető meg ekkor a Hajdúságban is.) A hadiadó fizetésének az irredemptusokra történő teljes és végleges áthárítását ekkor még — ésszerű okok miatt — nem adták utasításba, a kérés teljesítését követően azonban nyilvánvalóan ez lett volna a következő lépés, minthogy az egyszerre történő történő insurgálás és adózás a nemesi értékrend szerint összeegyeztethetetlen, s abszurd volt. E taktikát alighanem az indokolta, hogy csak a katonai kötelezettségek teljes elkülönítésének törvényesítése nyomán lett volna igazán reális esély az utóbbi kérés teljesítésére. Az országgyűlés az 1830. november 8-i ülésén tárgyalta ezt a kérést, melyet azonban — a vármegyei követek zömének elutasító magatartása miatt — elvetettek. A megyék nemesi küldötteinek fő ellenvetése az volt, hogy a jászkunok nem az országos nemesekhez hasonló személyes, hanem csak közönséges felkelésre (rendszerint 600 lovas kiállítására) vannak kötelezve, s e döntő különbség ellenére mégis velük kerülnének lényegileg azonos jogi helyzetbe. A kerületi közgyűlés ezen diéta alatt még utoljára felvetette a donációszerzés 303 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1802. 1. fasc. 479. sz. (latinul); Uo. 1805. 1. fasc. 1530. sz. (magyarul). Idézi: Bagi G., 1991/b 339—340. 304 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1808. 1. fasc. 1302. sz.; Uo. 1811. 1. fasc. 1281. és 1337. sz.; Uo. 1830. 4. fasc. 1530. sz. (Az 1825-ös utasítás nem maradt ránk, de ez utóbbi visszautal rá.) 305 Bagi G., 1991. 82—84. 306 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1830. 4. fasc. 1432. sz. 307 Magyar Ország Gyűlésének Jegyző Könyve. 1830. Pozsony, 1830. 149—150. 64