Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

tervezetét hamarosan ki is dolgozták, majd az ország főbb kormányszerveihez és főméltóságaihoz is megküldték.

294 1793 elején a Kerületek érdekeit az országos munkálatok bizottságainál képviselő Rátonyi Gábor királyi fiskális egy látszólag meglepő javaslattal fordult a kerületi közgyűléshez. Azt ajánlotta, hogy a Jászkun Kerület — tekintettel a jászkunok országosan bizonytalan jogi helyzetére — kérjen birtokaira az uralkodótól donációs levelet. E terv megvalósulása gyakorlatilag azt eredményezte volna, hogy a Kerületek területe, mely eredetileg az el nem idegeníthető koronajavakhoz tartozott, a redemptus birtokosok nemesi jogú birtokaivá alakul át. A gyaníthatóan az 1792. évi hajdúsági mozgalom által is inspirált elképzelést a kerületi közgyűlés ugyan közel egy évig nem merte elfogadni,

295 ám több országos főméltóság bátorítása végül is azt eredményezte, hogy az új privilégiumlevéllel szemben a donációszerzés tervét részesítették előnyben.

296 A donáció kérésének tervét végül az 1794. május 5-i közgyűlésen fogadták el. Előzőleg már a Kerületek 25 közösségében is gyűléseket tartottak, melyeken a legszegényebb és a legvagyonosabb redemptusok egyaránt képviselve voltak. A közel 2000 behívott a távolmaradottak nevében is kinyilvánította abbéli óhaját, hogy a privilégiális elveken változtassanak, s a "mostani föld birtokainkban ne talán lappangó Királyi Jusst az illő helyen megszerezni, következés képpen azon Királyi Adományval meg erősíteni, és a szerént mostani Birtokunkkat Nemessebb, és telly es Bátorságú Részben által tenni, egy szóval örökös állandóságban helyheztetni szándékoznának". Egyúttal azt is kijelentették, hogy a donáció megszerzése érdekében nem zárkóznak el a készpénzfizetés elől sem. Az ezzel kapcsolatos kérvényt hamarosan beterjesztették Sándor Lipót nádorhoz.

298 A következő hónapokban jászkun delegációk járták végig Budán és Bécsben a főbb méltóságokat (a nádort, a Helytartótanács, a Magyar és az Udvari Kancellária tagjait, a személynököt, az esztergomi érseket és több püspököt), hogy támogatásukat megnyerjék. Ez általában sikerült is. Kifogásokat csak Majláth György személynök (1752—1821) tett, aki teljességgel szükségtelennek ítélte a kerületi lépést. Konkrét összegmegajánlásról egyedül csak a budai látogatás során tudunk. Ekkor a kerületi delegátusok — figyelembe véve, hogy a franciák ellen ekkor fegyverbe hívott 600 jászkun huszár felszerelése közel 60000 forintba került, s ebben a kérdésben a közgyűléstől konkrét meghatalmazásuk nem volt — csupán 40000—50000 forint fizetésére mertek ígéretet tenni. Márpedig ez mindenképp nevetségesen kevés volt, hisz nem hogy az 1745-ös megváltakozási összeg tizedét nem érte el, hanem még a Kerületekre ekkortájt kivetett éves hadiadó értékét (57000 forint) sem. így aligha volt 294 SZML Jk. Ker., kgy. ir, 1794. 1. fasc. 273. sz. 295 Nyakas M., 1973. 77—79.; Uő. 1974. 14—18.p. 296 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1794. máj. 5. 823—826. sz. 297 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1794. 1. fasc. 823. sz. 298 SZML Jk. Ker. kgy., ir. 1794. 1. fasc. 823—826. sz. 62