Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

Az előző fejezetben már ismertettük a jászkun privilégiumokban foglalt főbb jogokat és kötelezettségeket. Ezzel kapcsolatban megjegyzést érdemel, hogy az országosan is elismert (néha nem is egészen ismert) elvek mellett a jászkun privilégiumok fogalmának egy ennél jóval tágabb, helyi értelmezése is létezett. Ebbe beletartozott minden jászokra és kunokra vonatkozó — s teljesen csak 1795-re összegyűjtött — királyi kiváltságlevél, valamint ezek tartalmának helyi értelmezései, olykor félreértelmezései is. Alapvető fontossága volt e tekintetben IV. László király 1279. évi kun törvényének, mely a kerületi lakosok véleménye szerint a kunokat országos nemesnek ismerte el' A vármegyei nemesek ugyan soha nem tekintették magukkal egyenrangúnak a "kétes helyzetű" kerületi lakosokat, a döntően "nemes és "jobbágy" fogalmakat használó feudális magyar jog azonban nehezen tudott megbirkózni ezzel a kérdéssel. Jellemző erre, hogy még egy 1833. évi felsőtáblai ülésen is felmerült a kunok nemességének problémája, melyre azonban a jelenlévők nem tudtak választ adni.

289 A jászkunok nemes voltukat — a kerületi önállóságukat felszámoló — II. József abszolutista rendszerének bukását követő országos mozgalmak hatására 1790 tavaszától kezdték erőteljesebben hangoztatni. Előbb az országgyűlési képviselet megteremtése érdekében a különböző törvényhatóságokhoz és a diétához írott kérvényeikben utaltak rá óvatos formában (" ... a Jászok és Kunok mind eredetekre, mind Kegyes Királyi Adományaikra nézve ... Nemesek volnának ...),

290 majd az 1792. évi országgyűlés idején utasításba adták a kerületi követeknek annak elősegítését is, hogy "Magokat eredeti Jussokba vissza tehetnék".

291 A cél érdekében a vármegyék támogatását is szerették volna megnyerni, de e viszonyt a kerületi nemeseknek az országgyűléshez beadott — adóztatásukat és "elnyomatásukat" sérelmező — beadványai teljesen elmérgesítették.

292 A jászkun nemesek azt panaszolták, hogy a Kerületekben országos előjogaikkal nem élhettek, s a helyi lakosokkal teljesen azonos jogaik és kötelezettségeik voltak.

293 A kerületi nemesek "üldöztetésének" híre miatt a jászkunok nemesként való elismertetésének kérdését nem látszott célszerűnek a diéta elé vinni. Minthogy azonban a Józsefi centralizációs politika újraéledésétől való félelem is számottevő volt, a bizonytalannak értékelt helyzetben mielőbbi megnyugtató orvoslást kívántak. Ezért 1792 második felében átmeneti megoldásként elhatározták, hogy egy új jászkun privilégiumlevél kiadását kérik az uralkodótól. Ennek 24 pontos 288 Ezzel az értelmezéssel olykor még ma is talákozunk egyes Jászkunsággal foglalkozó helytörténeti tanulmányokban, holott tarthatatlanságára már többen figyelmeztettek. Kring M, 1932.; Mályusz E., 1939. 396—397. és 415.; Kiss J., 1984. Ugyanakkor viszont mégis lényeges részprobléma ezzel kapcsolatban, hogy 1279 táján mennyire lehet egységes nemesi osztályról és nemesi jogokról beszélni. 289 "Országgyűlési Tudósítások". III. köt. 280—281. 290 Illéssy J., 1900. ("Nagy-Kunság, 1900. ápr. 6.") 291 SZML Jk. Ker. kgy. ir. 1792. 1. fasc. 880. sz. 292 Bagi G., 1991. 74—75. 293 Bánkiné Molnár E., 1988. 358—368. Lásd még az ott megadott irodalmat is! 61