Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

V. A TÁRSADALOMFEJLŐDÉS HELYI IGÉNYEI A jászkun társadalom, sajátos jogi helyzetéből fakadóan is, egy alapvetően befeléforduló, paraszti társadalom volt, a magyar feudalizmus egy jellegzetesen átmeneti — jobbágy és nemes között elhelyezkedő —, atipikus társadalmi kategóriája. A "jobbágynál több, nemesnél kevesebb állapot" sajátosságai, s a jellegzetesen paraszti kultúra a közgondolkodást is behatárolta. A nemesi tudatformák számos részelemét őrző (s azt egy etnikai elkülönülésből származó sajátos privilegiális tudattal ötvöző), ám attól kulturális, iskolázottsági szintjét tekintve messze elmaradó jászkun közgondolkodásnak szempontunkból az alábbi jellemzői emelhetők ki: 1. A jászkunok külső szemlélő számára sokáig egységesnek tűnő tömege mindvégig lenézte a környező területek úrbéres jobbágyságát, velük semmiféle sorsközösséget sem vállalt. Magukat — főként a redemptusok — országos nemesnek, vagy azokkal egyenrangúnak tartották, s legfőbb, sokszor titkolt céljuk az ekként való országos elismertetésük volt. Mindez a helyi magatartásformákat is alapvetően behatárolta. Egy tudósítás szerint a "kevés szabadságukkal annyira visszaélnek, hogy csak azért, mivel ők kunok, semmi emberséges kocsi, sőt valóságos katona, vagy világi tiszt urak előtt is el nem állnak (ti. szekerekkel), annyival inkább ki nem térnek, azoknak kevélyen süveget nem vetnek, hanem nagy kevélyen mellettek elmennek".

281 2. Szilárd — egykori etnikai elkülönülésük számos elemét őrző — közösségi tudatuk eredményeként a reformkorban is kikezdhetetlenül és kizárólagosan élt a feudális "Magyar Nemzet" kebelébe tartozó, ám saját törvényei szerint, amannál szabadabban élő, privilegizált "Jászkun Nemzet" képe, noha e szemléletnek a redempciótól kezdődően két, társadalmi alapú értelmezése is létezett. Az első, s a gyakorlatban döntően érvényesülő variáns szerint e fogalomkörbe csak a redemptusokat sorolták, akiknek egyedüli, kizárólagos áldozatvállalása tette lehetővé az 1745-ös megváltakozást, s ezért a visszanyert jogok is csak őket illethették. A másik — részlegesen, vagy egyáltalán el nem ismert — álláspont szerint a "Jászkun Nemzet" körébe a redemptusok mellett az irredemptusok is beletartoztak, minthogy némi terhet a redempcióban is viseltek, 281 Szabó L., 1987. 176. 58