Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

a későbbiekben pedig a privilégiális terhek, kötelezettségek viselésében, teljesítésében közreműködtek. A két értelmezés körüli viták, ellentétek — melyek mögött a jászkun kiváltságok érvényességének az irredemptusokra történő esetleges kiterjesztése állt — azonban soha nem érintették a privilégiumok jogi kereteit, s ezzel is magyarázható, hogy a polgári nemzetfogalom terjedése csak a reformkor legvégén figyelhető meg területünkön.

282 3. Az előzőekből következett, hogy a jászkun lakosok társadalmi helyzettől függetlenül csak a Kerületek privilegizált státusának megtartása mellett tudták elképzelni a jövőt. Az úrbérinél kedvezőbb viszonyok hosszabb távon a privilégiális elvek feltétlen és következetes védelmét eredményezték annak erényeivel, s — szükséges rosszként értelmezett — hiányosságaival együtt. E partikuláris, provinciális szemléletmód kulturális és műveltségi tényezőkkel is magyarázható tartós továbbélését mutatja, hogy a polgári forradalomig a helyi társadalmi ellentétek mindenkor, s kizárólagosan a privilégiumok értelmezése körüli vitákban robbantak ki, s azok lényegi módosítása tudtunkkal soha nem vetődött fel.

283 Jellemző, hogy a "rendszeres bizottsági munkálatok" 1790-től több variációban készülő jászkun belrendezési terveit is általános ellenszenv fogadta a Kerületek önállóságát féltő lakosok részéről, s végül az 1848. évi XXV. és XXVIII. törvénycikkek sem annyira egy tiszta polgári rendszer bevezetését kísérelték meg, hanem a régi igazgatási-önkormányzati rendszernek egy bizonyos módosítását, újraértelmezését.

284 4. A privilégiumokhoz való feltétlen ragaszkodás a reformkorban egy sajátos, paradox helyzetet eredményezett. A polgári átalakulás egyes kérdései iránt ugyan a jászkunok is érdeklődtek, ám az államhatalommal és a dinasztiával való konfliktus kockázatát nem merték vállalni. Féltették feudális eredetű, s a polgári fejlődéssel hosszabb távon össze nem egyeztethető előjogaikat, s ezeknek megtartását csak a feudális eredető, gyakran alapvető nemzeti érdekeket sértő, alapjaiban konzervatív uralkodói hatalomtól remélhették. Ez viszont még tovább növelte a nádori jogkör kerületi jelentőségét, imponálóan közvetlen, "patriarchális" jellegét, mely a Habsburg dinasztia egyes tagjaihoz fűződő érzelmi kapcsolatokban is megnyilvánult. Előbb Albert szász herceg, majd Sándor Lipót halála után József főherceg több mint fél évszázados nádori megbízatása (1796—1847) is erősítették ezeket a szálakat. Míg a dinasztiaellenességnek a magyar nemesség körében élő hagyományai voltak, addig itt ennek legfeljebb a kocsmai hangoskodás szintjén találunk bizonyos, s mindig megtorolt nyomait.

285 A jászkun társadalomban domináns redemptus réteg alapvető társadalmi igényei a XVIII. század végétől fogalmazódtak meg, de nem az egyes települések szintjein, hanem a kerületi közgyűléseken. Ezek számos hasonlóságot mutatnak a másik szabad kerület, a Hajdúság adott időszakbeli törekvéseivel. 282 Szabó L., 1981. 137—140.; Bánkiné Molnár E., 1988. 389—390.; Bagi G., 1991. 194. 283 Bánkiné Molnár E., 1988. 389—390. 284 Bagi G., 1991. 75—77. és 163—164. 285 Lippay L., 1893. 29—30.; Mezősi K., 1970. 562. 59