Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

IV. A JÁSZKUN JOGOK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK A VIZSGÁLT KORBAN A Jászkun Kerület a Magyar Királyság sajátos helyzetű törvényhatósága volt, melynek jogi viszonyai a Hajdú Kerület mellett leginkább talán a szabad királyi városokhoz hasonlíthatók. Az egyes közösségek, s a Kerületek nemesi jogokat gyakoroltak, lakói azonban — noha magukat gyakran annak tekintették — a magyar rendi alkotmány értelmében mégsem voltak nemesek. A szabad királyi városokhoz hasonlóan a jászkun közösségek (communitas) mint jogi személy (persona morális) nemesnek számítottak, ám az egyes polgároknak már maguknak kellett volna megszerezniük a nemesítési adománylevelet. így rendelkeztek ugyan országos jogokkal, kiváltságaik zömével azonban csak a Kerületeken belül élhettek. A jászkun privilégiumok a vizsgált időszakban döntően Mária Terézia redempciós levelén, az azt országos törvénnyé emelő 1751. évi XXV törvénycikken, az ugyanebben az évben kiadott 24 pontos Királyi Reguláción valamint az 1799. évi "Nádori Statútumokon" alapultak. Az ezekben rögzített jogok jórészt XIII—XVII. századi jász és kun kiváltságokra utaltak vissza, ezeket erősítették, s konkretizálták az új helyzetben, ugyanakkor egyeseket — burkoltan — hatályon kívül helyeztek. A múlt század közepén Frank Ignác a "Testületek címszó alatt beszélt a jászkunokról, a szabad királyi városok után. Megfogalmazása szerint a "testület" (corporatio) olyan társaság, mely személy szabadságaival bír. Létrejöttéhez mindenkor a király, vagy törvénye engedelme szükséges. Lehet tulajdon vagyona, szabályokat alkothat, királyi kegyelem vagy törvény által nyerhet külön törvényhatóságot, pecsétet, öröklést az elhaló tagok vagyonában, továbbá egyéb meghatalmazásokat és mentességeket. Ha külön törvénnyel nem ellenkezik, ingó és ingatlan vagyonokat szerezhet, szerződésekre léphet, keresettel, követeléssel perbe szállhat. Testületi ügyeiben a közakarat szótöbbséggel nyilvánul meg, és ami a szótöbbséggel végeztetett, az rendszerint a testület határozata." A privilégiumok értelmében a jászkunok a vármegyeszervezettől függetlenül, attól elkülönülő, önálló, sajátos berendezkedésű törvényhatóságban éltek. Minthogy területük az el nem idegeníthető királyi koronabirtokok közé tartozott 234 Frank I., 1845. 138—139. 49