Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
(bona coronalia regalia), 235 a földesúrtól való személyi függést nem ismerték™ Közösségeik nemesi előjogokkal rendelkeztek, s a kisebb királyi haszonvételeknek (csap- és mészárszéki jog, halászat, vadászat, bormérés, boltnyitás) is birtokában voltak. A személyi szabadság, az elöljárók (és lelkipásztorok) választása, s a terhek közös viselésének elve elvileg minden jászkun polgárra kiterjedt. Dézsmát és kilencedet nem fizettek, robotot, vagy más jobbágyi és úrbéri szolgálatot sem teljesítettek, a vámokon, harmincadhelyeken és réveken való taxafizetés alól mentességet élveztek. Bárkit saját bírája elé perbe idézhettek, míg kerületi lakosok felett csak a körükből választott bíráik, kapitányaik ítélkezhettek, valamint a Magyar Királyság mindenkori nádora (vagy nádori helytartója), aki — mint a Kerületek közvetlen, s legfőbb elöljárója — a "Jász-Kunok Grófja és Bírája" titulust is viselte. 1754-től 3000 arany lefizetése ellenében az országgyűlési taxa fizetése alól véglegesen megváltották magukat, 1761-ben pedig a hiteles útlevéllel utazó birtokosok rév- és vámfizetés alóli mentességét nyilvánította ki Mária Terézia. II. Józseftől 1787-ben a szabad bormérés kiváltságát nyerték, melynek gyakorlását azonban a kerületi közgyűlés, illetve az egyes közösségek hamarosan szabályozták. 1836-ban a saját név és pecsét alatti levelezés jogát szerezték meg az országgyűlésen, 1840-ben pedig a vásári helypénz fizetése alóli mentességet. 237 A redempciót követően 1753-ban a nádor szabályozta a jászkun jogok érvényességét. Ebben kimondta, hogy a "vámoktól való mentesség és privilégium a zsellérekre és azokra, a kik nem redimáltak, nem értetődnek" n% A jászkunok állammal szembeni kötelezettségeinek zöme — hadiadó, nemesi felkelés (katonáskodás), nádori cenzus — szintén a Mária Terézia-féle redempciós levélben vállalt terhekből fakadt, illetve ezekből fejlődött tovább. Ennek eredeti szövege szerint a Jászkun Kerület lakosai a megváltakozás jól elkülönülő terhei (redempciós összeg kifizetése, 1000 lovas kiállítása és felszerelése) mellett a "jövőben az országnak ... felkelései alkalmával fegyvert fognak ... az ország közadójának rajok eső része mellett ... nádori tiszteletdíjképpen 3000 aranyat fizetni ígérnek". 239 Ennek nyomán a későbbiekben a jászkunok az állami hadiadó és a nádori cenzus fizetésére, a nemesi felkelésekben való részvételre (majd később még rendszeres katonaállításra), az áthaladó katonaság beszállásolására, eltartására és szállítására, valamint sószállításra (s időszakonkénti gabonafuvarozásra) voltak kötelezve.' Ezekhez még esetenként rendkívüli adók, szolgáltatások járulhattak. 235 A királyi koronabirtokok jogállására lásd: Kiss J., 1992. 16—32. 236 Mindazonáltal a redempció idején a földesurak számos volt jobbágyukat vitték haza a Kerületekből, kik nem voltak hajlandók szabadságukat megváltani. Utóbb ezt az 1764/65-ős diéta sérelmei között is említették. 237 Horváth P., 1823. 120—124.; Kelé J., 1904. 345—395. 238 Gyárfás I., 1883. 36. 239 Kelé J., 1904. 122. 240 Szabó L., 1987. 97—117. 50
