Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
nádortól legalább 50000 forint értékben, 116 valamint bizonyos "pozsonyi uraktól" is. 1746 közepén a Kerületeknek 240000 forintnyi redempciós adósságuk volt, ám ekkorra már jelentős összegeket törlesztettek is. így Palméknak már csak 173000 forinttal tartoztak. A Kerületek nevében felvett kölcsönökből 1750-re még közel 50000 forint tőkepénz maradt kifizetetlen. E tartozásokat a közösségek jórészt 1752-ig rendezték. Az elhúzódó bécsi törlesztésekkel kapcsolatos kimutatások rendszerint csak a tőkepénzek visszafizetését tüntették fel, a kamatokra csak ritkán utaltak. Utólagos megjegyzések szerint Lacházán a 10399 forintos váltságra 1231 forint kamatteher esett, míg Halason 50900 forint redempcióra még 7396 forint interes. 117 A települések saját (in Privatim) kölcsöneiket hazai, ám külső törvényhatóságbeli egyénektől, döntően országos főméltóságoktól, tisztségviselőktől, egyházi személyektől, a környező vármegyékben lakó nemesektől, városoktól, kereskedőktől, illetve kisebb mértékben helyi lakosoktól, vagy más jászkun településektől vették fel. Általános külső kölcsönzőnek tekinthető mindhárom kerületben a nádor, valamint Almásy főkapitány is, bár ők inkább a katolikus településeknél. A nagy kölcsönök felvételének ideje főként az első 5—6 év volt, eztán már inkább a helybeliektől hiteleztek. A jász települések — döntően katolikusok lévén — jelentős összegeket vettek fel különböző egyházi személyektől. Közülük Komáromi Ferenc egri kanonok, a nagyszombati, váci és váradi kanonokok, az egri, berényi, gyöngyösi, pesti szerzetesi rendházak emelhetők ki. A jászok főként Pest és Heves, illetve kisebb mértékben Gömör és Borsod megyei, sőt ungi nemesektől vettek fel nagyobb összegeket. A kölcsönző kereskedők közül az eperjesiek, pestiek, egriek és budaiak voltak számottevőek. Némileg szűkebb volt a döntően református Nagykunság kölcsönző bázisa, mit a Jászságból a református Kisér is igénybe vett. Az egyházi intézmények itt jórész kiestek, csak a katolikus Kunszentmárton tartozott az aradi konventnek. E települések zömmel Heves megye tiszántúli részének református nemeseitől vettek fel kölcsönöket, bár volt amely aradiaktól is. Utóbb debreceni polgárok is hiteleztek a nagykunoknak. A vallásilag nem homogén Kiskunság kölcsöneinek zömét a környékbeli nemesek mellett a szomszédos városoktól, illetve az ottani polgároktól vette fel. Különösen jelentős volt e tekintetben a kecskemétiek, szegediek, budaiak, körösiek és váciak szerepe, bár felvidéki kereskedőkkel is találkozunk. Félegyháza esetében viszont Komáromi egri kanonok is újra feltűnik. A belső kölcsönzők között említhetők meg a kerületi kapitányok (Nagy Mátyás, Kálmán István, Nánássy János), adószedők, valamint a tehetősebb helybeli lakosok, kik sok esetben nemesek voltak. Az 1751-ben feltüntetett Toussaint lehet, aki Mária Terézia férjének Lotharingiai Ferenc herceg, utóbb német-római császár kabinettitkára és gazdasági tanácsadója volt. H. Kretschmayr, 1938. 253. és 527. 116 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1746. 49. 117 PML Kiskunlacháza, tan. ir. 1753. Capsa K., Fasc. 3., No. 15.; Tooth J. 5 1861. 24. 32
