Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

redemptusok által elzálogosított, vagy eladott tőkeföldek visszaszerzésének igénye, valamint a nemesi előjogok jászkun privilégiumok rovására történő érvényesítése egyaránt jelentkezett.

1315 Egymással is egyeztethetetlennek tűnő nemesi és redemptusi sérelmek személyi ellentétekkel társultak itt, s igen erőteljes nemesi önérzettel, mentalitással ötvöződve vezettek erőszakos eseményekhez. Az irredemptusok, szegényebb redemptusok gazdasági előrelépésének, társadalmi felemelkedésének mind számottevőbbé váló gátjai kitelepülésekhez, pusztakeresésekhez vezettek. A Nagykunságban 1784 táján jelentős mozgalom bontakozott ki, minthogy a bácskai betelepítés utolsó stádiumában a felvilágosult államhatalom reformátusok szervezett leköltöztetését is lehetővé tette. A szervezkedés eredményeként 1786-ban Karcagról 141, Madarasról 34, Kisújszállásról 168, a jászsági Kisérről pedig 33 család költözött le a Bácskába, s népesítette be Pacsér, Feketehegy és Ómoravica kamarai pusztákat.

1316 1805/06 táján mintegy 160 kunhegyesi irredemptus lakos kérte a Kerületek pákai pusztáját megtelepedés végett, minthogy azonban ez redimált földbirtok volt, a kérést természetszerűen elvetették.

1317 A reformkorban számos kisebb, csoportos kiköltözésről maradtak meg adatok, melyek már az úrbéres vidékekre irányultak.

1318 A pusztaszerzés problémaköre a XIX. század elejéig tájspecifikus nagykun jelenség, mely irányát tekintve fokozatosan centralizálódik. 1786-ban még a Délvidék benépesítésének utolsó hulláma érinti a Kerületeket, 1806-ban már "csak" a törvényhatóságon belüli pusztaszerzés lenne a cél. Az 1810-es évektől számos kisebb csoport kiköltözéséről van adat. Fáziskéséssel e folyamat sajátos továbbfejlődése figyelhető meg tagosítások időszakában, főként a Kiskunságban. Az új birtokrenddel elégedetlenkedők különböző földkövetelő mozgalmakat indítottak el, s döntően a "pusztakereső" mozgalmakban csúcsosodtak ki. Ezek legjellemzőbbike már a földek felosztásának legvégső stádiumában a félegyházi Asztalos-féle megmozdulás. 1315 Vándorffy J., 1895. 158.; Kaposvári Gy., 1955. 27—32. 1316 Nagy Kálozi В., 1943.; Kaposvári Gy—Bagi G., 1989. 1317 Szabó L., 1966. 61. 1318 Szabó L., 1990. 22—24. 209