Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

XII.3. A társadalmi-politikai ellentétek kezdetei A XIX. század harmadik évtizedétől a társadalmi ellentétek már nem csupán a gazdasági, társadalmi és jogi gyakorlat mindennapi, helyi szintjein jelentkeztek. Részint országos hatásra mindinkább előtérbe kerültek az igazgatás, önkormányzat reformalasára, a minden helybélit egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel felruházó, s a jászkun privilégiumok szélesebb értelmezésén alapuló "népképviseleti rendszer" megvalósítására irányuló törekvések, minthogy a veszélyeztetett érdekek védelmére ez biztosíthatott volna a "törvényes" utat. Alapproblémaként jelentkezett azonban, hogy korábban — érdektelenség miatt — a lakosok sem mindig törekedhettek ezek kihasználására, s így a "képviseleti" elvek (a tisztviselők szabad választása) és a gyakorlat között mind szembeszökőbbek lettek az ellentmondások. Kezdetben még a kerületi közgyőlés is megkísérelte ezeket részben feloldani. 1823-ban a tanácsi tisztújítás rendjét az állandó problémák miatt maguk is demokratizálni kívánták, majd a rendelet végre nem hajtása nyomán 1825/26-ban a kérdést ismét napirendre tűzték. Lényegében a tanácstagok választásába a teljes adófizető népességet (irredemptusokat is!) be kívánták vonni, de ez a redemptusok önérzetébe, s az összefonódó vagyonos redemptus-szenátori csoport ellenállásába ütközött. Félegyháza például megjegyezte, hogy a "meg állapított rend szabályok főképp a' Tanátsi Tagok választása esetiben a' Közönségekk privilegialis s régi usussal megerősített jogaink derogálván, azokat nem tsak meg szorítaná, sött egyenessen az eddig gyakorlott diszes választói hivatalt a' Közönségek Tanátsai mint is a Nép representánsai kezekbül el vévén, azt majd nem egészlen a' népre ruháznák, s' annak kényére hagynák". Kérték, hogy a bíróválasztásra a jelölés továbbra is a tanács joga legyen, míg a szavazás az előkelő birtokosok, vagy azok képviselőinek (convocatusok) kezében maradjon, a tanács válassza a tanácstagokat, második bírót, s a többi hivatalos személyeket is.

1319 Végül 1826-ban a közgyűlés korábbi határozatát kénytelen volt megváltoztatni, s a tanácstagválasztás kizárólag a helyi tanácsok joga lett. Az indoklás szerint a szélesebb tömegek bevonását azért tartották szükségtelennek, mivel "az egész közönség a Tanácsbeliek és választott lakosok (külső tanács) személyek által representáltatván szükségtelen volna olyanokk választást engedni, kik elégteleneknek ítéltettnek a valóságos belső Tökélletességek megítélésére".

1320 Emiatt idővel mind általánosabban kezdték támadni a tanácsok tevékenységét, "atyafiságos összefonódását", s privilégiumellenes adómentességét. Az 1832/36-os országgyűlés időszakában zajlott le a Kiskun Kerület városaiban az a nagyméretű mozgalom, mely a nádori portaszámok, s az adófizető lakosokra eső terhek fokozatos növekedése miatt a kerületi és közösségi 1319 Fekete J., 1981. 81—82. 1320 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1826. szept. 4. 414—415. 1312. sz. 210