Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

tók tagjai, míg a templomi felhívással nem a lakosok szenátorválasztó jussát akarták csorbítani. Az eset jól rávilágít a redemptus öntudatra és felsőbbségi érzésre.

1307 Periodikusan jelentkeztek a helyi nemesek törekvései előjogaik biztosítására. 1790-től a halasi nemesek országgyűlés elé vitt "sérelmei" kavartak nagy port a Kerületekben. Magában Halason a közgyűlés állította a rendet helyre, minthogy a nemesek és "nemtelenek" közötti feszültségeket a diétái beadvány tartalma alaposan kiélezte, s hovatovább már nyílt összecsapással fenyegetett.™* 1795-ben a halasi nemesek megtagadták a közszolgálatok teljesítését, s a tanácsnak való engedelmességet. Mozgalmuk ugyan a jelentősebb nemességgel rendelkező településekre is átterjedt, ám a jászkun birtokosság, s a nádori hatalom mindenkor sikerrel szembeszállt ezekkel a törekvésekkel.

1309 1814-ben Félegyházán tagadták meg a nemesek az engedelmességet, majd 1818-ban újra Halason. 1820-ban vették a Kerületek azt a hírt, hogy a berényi és a jákóhalmi nemesek taxáikat nem akarják fizetni. 1825-ben hasonló ügyek miatt a karcagi nemesekre panaszkodtak, 1841-ben pedig Karcagon, Árokszálláson, Szabadszálláson és Kiséren vannak adatok elszórt nemesi mozgalmakra az adómentesség elismertetése érdekében.

1310 Az előzőekben már említettük, hogy a Kerületekben megfigyelhetők bizonyos családok, illetve személyek, akikkel gyakorta problémák voltak. Ilyen volt a nemesi mozgalmakkal kapcsolatban említett halasi Tegzes, és az apáti Tajthy família, valamint Szabadszálláson Herpai Sándor,

1311 Kunszentmiklóson Hakker Rudolf, míg Berényben Pethes József. Közülük többen a későbbi eseményekben is jelentős szerepet játszott. E korszaknak két jelentősebb társadalmi megmozdulása közismert, a halasi és az apáti zendülés. Ezek jellegükben, céljaikban, módszereikben jelentősen eltértek egymástól. Halason 1766-ban a szegényebb redemptus rétegek megnövelt terhei, s a földosztály új módja váltott ki nyílt lázadást a tanács ellen, minthogy az a problémáknak a kerületi közgyűlés elé vitelét is jogellenesen akadályozta. Az előadott sérelmekben a redempciós és egyéni visszaéléseket, a közjövedelmek hanyag kezelését vetették fel, valamint a tanácstagok sűrű egyéni juttatásait, s követelték a redempció arányában történő kaszálóosztást. Az ellentétek végül a nép által július 20-án kikövetelt nyilvános tanácsülésen tetőződtek, ahol a két fél álláspontjait "egyeztették". A kerületi közgyűlés elé került ügyet azonban "néplázadásnak" állították be, s így az — noha korábban maga a nádori 1307 SZML Karcag, tan. jkv. 1824. dec. 5. 145. 653. sz. 1308 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1791. 1. fasc. 161. és 409. sz. 1309 Bánkiné Molnár E., 1993. 37. 1310 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1820. 8. fasc. 272. és 1272. sz.; Uo. 1825. 6. fasc. 640. sz.; Bánkiné Molnár E., 1993. 41-42. 1311 BKML Szabadszállás, tan. jkv. 1823. szept. 14. 74. 228. sz. 207