Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

Dorozsmán olyan kevesen jelentkeztek újoncnak, hogy a gyermekeiket féltő vagyonos gazdák egyenként 230 forintot ajánlottak fel a további jelentkezőknek. Emiatt utóbb a nádor rendkívül éles hangú levélben rótta meg a települést.

1265 Ekkor a kiskunok 13 rabot is beöltöztettek, mivel "jóknak és odavalóknak látszanak".

1266 A kiszolgált katonák — a jutalomföldön túl — még a tisztviselői adómentesség 1845-ös felfüggesztése után is követelték a kerületi közgyűléstől, hogy se adót ne fizessenek, se más közterhet ne viseljenek, hanem helyettük "dolgozzanak a parasztok, kikért ők 10 v. 14 évig katonáskodtak".

1267 1848-ban, a nemzetőrség szervezésekor is több helyen is értesülünk arról, hogy a hiányzók pótlására a leggazdagabbakat behívták,

1268 vagy a szegényebbek ezeknek, illetve a magisztrátus egyes tagjainak bevonultatását követelték. A vallási problémák különböző jellegű konfliktusokhoz vezettek a törvényhatóságban, melyeknek közösségi és kerületi vetületei is voltak. Noha a három kerület népessége vallási szempontból kevert volt, a redempciót kővetően egy rövid ideig az egyes települések még homogének voltak. Ámde nem sokáig. II. József koráig főként ott csaptak magasra az indulatok, ahol — az ellenreformáció utolsó szakaszában — a reformátusok közé Mária Terézia parancsára katolikusokat telepítettek (Karcag, Madaras, Kunhegyes, Túrkeve; Kisér; Halas, Kunszentmiklós, Szabadszállás). Itt a helybeli-jövevény (redemptus-irredemptus) hierarchikus viszony felborult, mivel a katolikusok számára redemptus birtokokat szakítottak ki. Általános volt a felháborodás, hogy minden csavargó, naplopó betelepedését tűrniük kell, csak azért, mert katolikus. A jászkun társadalom értékrendjének alapja a redempcióhoz való hozzájáruláson alapult, s ezt a királynői parancs alapjaiban rengette meg. A helyi szóhasználat szerint hiába voltak a jászkunok nemesek, mégis egy bolond öregasszonyra már plébániát lehetett szervezni a Kerületekben. A rekatolizációs törekvések fő irányítója Eszterházy Károly volt, előbb váci, majd egri püspökként.

1269 Halason 1761-ben a katolikus parókiaszervezés első hírére minden katolikus és lutheránus szolgát elbocsátottak a gazdák, mire a Helytartótanács büntető eljárást kezdeményezett a tanács ellen.

1270 1763-ben a rekatolizált Cseh Jakabot családostul elüldözték a református Kisérről, házát pedig porig rombolták.

1271 Itt a katolikusok, s szerveződő egyházuk védelmére a nádor kénytelen volt több évre királyi biztost kinevezni.

1272 A nagykun települések a honosság megtagadásával igyekeztek a betelepülésnek gátat vetni, de nem sok sikerrel. Utóbb Halason és Karcagon 2—2 katolikus 1265 Győry J., 1937. 41. 1266 "Pesti Hírlap", 1841. márc. 31. 1267 "Budapesti Híradó", 1847. márc. 21. 1268 SZML Jászdózsa, tan. jkv. 1828. jún. 19. 119. 61. sz. 1269 A Kiskunság területe a váci, a Jászságé és a Nagykunságé pedig az egri egyházmegyékhez tartozott. 1270 Nagy Szeder I., 1926. I. köt. 9. 1271 Hild V., é.n. I. köt. 243—250., és V. köt. 110—135. 1272 Soós I., 1985. 375—376. 202