Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

IX.6. Kisebb királyi haszonvételek A kisebb királyi haszonvételek (regalia minora, jura regalia minora) hasznosítása alapvetően eltért a földekétől. Ezek zömmel egyetemlegesen illették meg az egyes közösségeket, ezért — fajtájuktól, jellegüktől függően — egyesek egyáltalán nem, mások pedig csak kezdetben kerültek kiosztásra a birtokosok között. Jövedelmeik jórészt a közpénztárakat gyarapították, s idővel a redemptus birtokosság gyakran a megmaradtakról is kénytelen volt lemondani ezek javára. Egyes fajtáiból az irredemptusok kirekesztése igen gyors volt. Túrkevén már 1750-ben kimondták, hogy a földet nem váltottaknak pénzbeli taxát, illetve dézsmát, vagy harmadot kell adniuk, ha fel nem osztott szántót, kaszálót, nádvágó rétet, vagy halászó vizeket használtak.

1068 A helyi tanácsok sokszor együttesen is foglalkoztak a benefíciumokkal, s az ezek élésére, használatára jogosultak körével. 1772-ben Kisér rögzítette, hogy az "Irredemptusokk semmi Redemptusokat illető beneficiumokk usussa, minemű a halászat, tsikászat, nádvágás meg nem engedtetik, azon okon, hogy hogy sokan a restségnek adván magokat, sem szolgálatra nem állák, magokat a közönséges terhek hordozásától is el vonván, tsak a Rétséget bújják".

1069 Kunszentmárton 1788-ban nyilvánította ki, hogy az irredemptusoknak a benefíciumokhoz semmi közük sincs.

1071 A XVIII. század végétől mind általánosabbá vált a kisebb királyi haszonvételek legtöbbjének árendába adása, mivel a közösségek jövedelmei fokozatosan csökkentek. 1842-ben a Kerületek határozata szerint már az összes királyi és úri haszonvételt haszonbérbe kellett kiadni.

1071 Mindazonáltal ezt a határozatot minden területen nem lehetett betartani. Az alábbiakban nem a regale benefíciumokat igyekszünk sorra venni, hanem csak azokkal foglalkozunk, amelyek a lakosok közt valami módon kiosztásra kerültek, s így ezek használatán, élésén belül a társadalmi elkülönülés jellemzői kimutathatóak. A tárgyalásnál így eleve nem a "klasszikus sorrendet — bor-, pálinka-, sörmérés, mészárszék és malomtartás, vámszedés, piac, vásárok stb. — követtük. Ezt nemcsak azért tettük, mert az elől tárgyalt haszonvételekre több adat található, hanem mert feltételezhetően sokáig ez volt a hierarchikus sorrendjük is a jászkun paraszti gazdálkodáson belül. 1067 Nagy Szeder I., 1926. IV. köt. 12. 1068 Szilágyi M, 1992. 223. 1069 SZML Jászkisér, tan. jkv. 1772. 229. 296. sz. 1070 Dósa J— Szabó E., 1936. 65. 1071 SZML Jászkisér, körlev. jkv. 1842. 299. 1207. sz. 177