Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

szolgáltatással és adóval egyaránt sújtották, míg az antikban a termelést rabszolgák végezték, a szabad parasztok csak katonáskodtak. Idővel e változatoknak különböző variánsai — pl. a nomádoknál szolgák és harcolók — alakultak ki, melyek a kelet-európai korafeudális társadalmak kialakulásában is jelentős szerepet játszottak.

24 Végezetül még egy problémakörre kell utalnunk. A XIII—XV. század magyarországi társadalmi folyamatait sokan jellemezték úgy, mint ahogy Sinkovics István. "A középkori magyar társadalom nem merevedett elzárkózó rétegekké, s így élete örök változás, hullámzás, a magasban és a mélyben egyaránt. A váltakozás, a családok örök kicserélődése ... a társadalom minden vonalán megvan, minden rétegét időnként át meg átalakítja. A középkori társadalom szerkezete ellentmond minden merev elhatárolódásnak ... és azt mutatja, hogy a hullámok töretlen vonalban járhatták át a magyar társadalom egészét."

25 Nyilvánvalóan ez a szakadatlan mozgás a szabadparaszti réfegekre is jellemző volt. Időlegesen bizonyos korokban számos elem kapcsolható e kategóriához, az általánosan ismert jászok, kunok, székelyek mellett. így talán a polgárság felé mozduló szászokon kívül azok a várkerületekbe szervezett románok is, kik a XV. századi déli védelmi rendszer fontos elemét alkották, s akikkel kapcsolatban eleddig alig jelent meg magyar történeti publikáció. Az, hogy ezen elemek meddig tekinthetők szabad parasztnak, gyakorta vitatható, a végleges válasz megadása pedig a szabad parasztsággal kapcsolatos további kutatások feladata. 23 Vass E., 1983. 255—281.; Generál T., 1987. 178—183. 24 Ecsedy I., 1976. 130. 25 Sinkovics L, 1941. 7—44.