Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

a vonó jószággal bíró birtoktalannak egy napi ellő juh, nyájjuhásznak 25, a bojtár- jának 13, a fejős juhásznak 15 juh tartását engedélyezték, míg a Kiskunságban — a jelek szerint — településenként szabályozták a tartható juhszámokat™ így Halas a házzal, istállóval és 4 vonómarhával rendelkező irredemptusoknak 60, a 2 vonómarhásnak 30, míg a csak házzal és istállóval bírónak 15 juh tartását kívánta engedélyezni. Akinek kizárólag háza és marhája volt, annak teljesen eltiltották a juhtartást.

754 1821-ben a kerületi közgyűlés határozata szerint az irredemptus lakosok legfeljebb 30 ehellős juhot tarthattak. Kunszentmártonban 1825-ben megállapították, hogy az irredemptusok és juhászok a kerületi határozat ellenére a megengedettnél jóval több birkát tartanak. Hogy a redemptusokat kár ne érje, a kerületi határozatot újra kihirdették.

756 Itt még ugyanebben az évben az irredemptusokat göbölymarhánként 5 forint fizetésére kötelezték a beneficialis kassza számára, majd 1826-ban végleg megtiltották a számukra a göbölytartást.

757 1827-ben azonban kénytelenek voltak azt is kimondani, hogy 20 göbölymarhánál többet a redemptusok se tartsanak. Megállapították továbbá, hogy egyes irredemptusoknál, kik" részint tőkeföldekkel is bírnak, s a várost jól szolgálják, a tiltó határozat ellenére is találtak göbölymarhákat. Ezeknek, érdemeikre tekintettel engedélyezték a göbölytartást, mégpedig a taxa dupla felszámításával, s azzal, hogy ebben a fubér is benne foglaltatik. Emellett elrendelték, hogy a pásztorok élelembeli bérét természetben kell fizetniük.

758 1827-ben Szabadszálláson is rögzítették, hogy 40 göbölynél többet a legjobb gazda sem tarthat, az irredemptus pedig maximum 2—3 ridegés 4 vonómarhát.

759 A Kerületek 1827-ben is kénytelenek voltak kikérni a közösségek véleményét a juhállomány mértéktelen növelésének szabályozására. 1828. március 12-én a kerületi közgyűlés az arányos marhatartás végett kimondta, hogy minden gazda annyi jószágot tarthat, amennyi a saját földje termésén kitelel. A kintlakók minden forint redempcióra 1 juhot, minden tíz forintra egy marhát, s szükséges igavonó állatokat tarthattak, míg az árendások az árendába vett jószág 25, a juhászok pedig az őrzésükre bízott nyáj számának 10%-át. Az irredemptusok, ha katonatartásra alkalmas házuk, s a királyi szolgálatok végzésére alkalmas igásállatuk volt 30 birkát és arányosan marhát is tarthattak. A juhászok által tartható 10%-ba a bojtárjaik jószágait is beszámították. Az előzetesen bekért véleményekből kitűnt, hogy a Nagykunságban a legelőszűke nem volt még probléma, hanem csak a Jászságban (itt általánosan), s részben a Kiskunságban. A kiskun közösségek közül Halas, Majsa és Szabadszállás ekkor már az 753 SZML Jk. Ker., kgy. jkv. 1820. máj. 25. 325—326. 808. sz. 754 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1820. jan. 2. 155. 1. sz. 755 Dósa J— Szabó E., 1936. 68. 756 SZML Kunszentmárton, tan jkv. 1825. márc. 5. 39. 110. sz. 757 Dósa J.—Szabó E., 1936. 68. 758 SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1827. márc. 17. 502—503. 85. sz. 759 Novak L., 1991. 40. 760 Nagy Szeder I., 1926. IV. köt. 32. 147