Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

irredemptusok juhtartásának teljes betiltását javasolták,

161 míg Félegyháza a 4 igavonót tartó irredemptusnak 30 nőstény juh és 30 bárány tartását kívánta megengedni.

762 1828 őszén a félegyházi tanács a városi szolgák állatainak számát is szabályozta. Kimondták, hogy ezeknek — a számadó öreg bérest kivéve — 2 marhánál többet tartani nem szabad.

763 Mihálytelken 1830-ban a "Legelő szűke" miatt a belső határban már csak 2 hámos lovat lehetett tartani, míg a többit a szentlászlói pusztára hajtották le.

764 1836-ban Túrkevén panaszkodtak, hogy a lakosok, "különössen az irredemptusok elannyira szaporították már, s szaporítják a birka juhaikat, hogy ezek más egyéb lábas jószágok elől megemésztetvén előlök a legelőt — éppen nem élhetnek . Emiatt az irredemptusoknak itt a juhtartást — sőt a vele való kereskedést is — végleg eltiltották, s az egy rovásnál nem nagyobb földű redemptusoknak is csak 50 darabot hagytak meg.

765 Ladányon 1837-ben az árvíz miatt csak 2 ló tartását engedélyezték a belső határokban, s minden fölös állatról 5 váltóforint büntetés behajtását rendelték el. 1840-ben az újabb nagy árvíz miatt szó szerint megismételték az előbbi végzést.

766 Halason 1841-ben a szárazság miatt mondták ki a birtoktalanok által tartott rideg jószágok számának korlátozását.

767 A tervek szerint a tőkeföldet bíró, de a 25 forintos redemptusi határ alatt maradt irredemptus 30 birkát és 4 marhát, a királyi szolgálatot teljesítő birtoktalan 2 fejős tehenet és 2 disznót, míg a juhászok nyájnagyságtól függően — 400, 500, 1000 darab — 65, 75 és 125 juhot tarthattak. A haszonbérlőknek minden bérbe vett 100 birkára 25 tartását engedélyezték. A jogtalanul tartott marhák után elsőnek 5, másodszorra 10 forintot vettek volna be, míg harmadszorra az elkobzás következett. A határban tartott idegen juhok elkobzása után az áruk negyedét a feljelentőnek ítélték.

768 A belső határokban tartandó marhák számát korlátozó rendelkezéseket Dósán 1838-ban és 1841-ben is megerősítették.

769 1842-ben Ladányon a fölös marhákat tartókra kimondták, hogy azt saját költségükön tartoznak lehajtatni a benei pusztára.

770 Dósán 1848 nyarán csak a harcok hatására tettek némi módosítást. Ekkor az egy kötél földnél kisebb birtokúak 2, míg a többiek 3 lovat tarthattak a belső határban, a többit tartoztak lehajtani Szentlászló pusztára. Leszögezték viszont, hogy a lovas nemzetőrök közül akiknek a birtoka egy kötél alatt van, harmadik lovat is tarthatnak.

771 761 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1828. 4. fasc. 188. sz. 762 BKML KMR. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1827. aug. 14. 120. 250. sz. 763 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1828. nov. 22. 464. 408. sz. 764 Rusvay L., 1942. 32—33. 765 Bellon T., 1990. 146.; SZML Türkévé, tan. jkv. 1836. márc. 6. 43—45. 103. és 139. sz. 766 SZML Jászladány, tan. jkv. 1837. máj. 10. 42-^13. 194. sz.; Uo. 1840. jún. 20. 376. 176. sz. 767 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1841. jún. 26. 292. 171.; Uo. júl. 29. 175. sz. 768 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. ir. 1841. Capsa Gg., Fasc. 202., No. 23. 769 SZML Jászdózsa, tan. jkv. 1838. máj. 19. 132. 48. sz.; Uo. 1841. febr. 27. 264. 29. sz. 770 SZML Jászladány, tan. jkv. 1842. máj. 7. 567. 155. sz. 771 SZML Jászdózsa, tan. jkv. 1848. jún. 8. 109. 27. sz. 148