Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

figyelemmel lenni. Szembetűnő, hogy a szabályozások soha nem tettek különbséget az irredemptusok és a zsellérek állatai között, mindkét csoportot azonos kulcs alá vették. (A határozatokban mindenkor a nem redemptus értelemben használt irredemptus kifejezés szerepelt.) A fűbért a helyi adminisztrációk a beneficiális kasszákba gyűjtötték be. A nagyobb kiskun településeken az 1820-as években ebből mintegy 200—300 forint folyt be fémpénzben. Felhasználásának módja évente változott, csak egy kivétellel találkozunk. Félegyházán a terragiumot a pusztabérletekbe építették be, s csak a különbözetet vetették ki a redemptusokra. Mindez azonban a társadalmi csoportok árendafizetésének eltérő kulcsaihoz vezet el bennünket. IX.2.b Árendálás A Jászkunságban a XVIII. század közepétől

687 mindhárom kerület településein megfigyelhetők a külső pusztaárendálások, pusztabérletek, melyek korszakunkban mindvégig jól nyomon követhetők. Ezeknek a rendkívül gyors népességnövekedés, a külterjes állattartásra kiszakított területek fokozatos csökkenésének általános és mindenütt jól kimutatható következményein kívül speciális, kisebb területeken jelentkező gazdasági és tájföldrajzi okai is voltak. Az alábbiakban csak a közösségi jellegű árendálások jellemzőire kísérelhetünk meg utalni, az egyéniekre nem. A Tisza és a Körös által közrezárt Nagykunság településeinek határait — az ármentesítési munkálatok XIX. század utolsó negyedében bekövetkezett lezárulásáig — e folyamok árvizei évente látogatták, s egy-egy szokásosnál nagyobb árhullám e sík területen a gazdálkodás szerkezetében igen nagy károkat okozott. A pusztaárendálások a redempciót követően elsőnek itt kaptak fokozottabb hangsúlyt a XVIII. század hetvenes éveiben, minthogy a legelők jelentős része tartósan víz alá került egy nagy árvizes periódus nyomán.

689 Kisújszállás gyakorta kísérletezett a Túrkeve által bérelt Ecseg puszta részeinek bérbevételével. 1772-ben Bánrévét árendálta, majd 1784-ben a Balmazújváros tulajdonában lévő horti puszta harmadát. 1777—1804 között ugyancsak Balmazújvárostól bérelték Daraksát, 1816-tól pedig a csegei Kecskés praediumot. Túrkeve főként a szomszédos hevesi pusztákból árendált, a később végleg megvásárolt, s határába olvasztott Pásztót (Túrpásztóf) és Ecseget,

690 Karcag pedig Hegyesbort. Madaras és Kunhegyes bérleteit Tomaj pusztán említik. 687 A külső törvényhatóságbeli bérletek korábbi előzményeire lásd: Kiss J., 1992. 89. és 96. 688 Az egyéni (dézsmás) bérletek eleve magánjogi szerződéseken alapultak. 689 Károlyi Zs.—Nemes G., 1975. II. köt.; Kaposvári Gy.—Bagi G., 1989. 690 Bellon T., 1990. 58—60. A túrkevei pusztaárendálások legújabb feldolgozására lásd: Bellon T., 1992. 273—285. 138