Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A redemptus lakosoknak váltott földjük arányában joguk volt arra, hogy bizonyos számú marháért ne fizessenek árendát. Az irredemptus lakosokra ez a kedvezmény nem vonatkozott. A XVIII. század végéig ők sok esetben dupla árendát fizettek, ami sokáig a terragiumot helyettesítette, bár a két kifejezést sokszor eléggé következetlenül használták. Az irredemptusság eme terheinek nagysága településenként, s évenként változott, az időjárás jellemzői, a legelők és rétek állapotának függvényében. Kisújszállás már 1772-ban úgy határozott, hogy az irredemptusok az árendás pusztán évi 8 garas földbért fizessenek egy marhától, s két tavalyi tegyen egy marhaszámot. Vonó marhától és tavalyitól fél máriás földbért határoztak meg, míg más heverő marhával kapcsolatban az addig szokásos egy máriás fizetését rendelték el. 1785-ben az árendakivetésnél kimondták, hogy a redemptusok marháikról 7, az irredemptusok pedig 14 krajcár árendát fizessenek.

692 Túrkevén 1780-ban az ecsegi árendával kapcsolatban rögzítették, hogy a redemptusoknál minden rovásra 2 marhát hagyjanak ki, s azon felül mindegyikről fizessenek 21 krajcárt. Ugyanakkor az irredemptusok duplázva fizettek, minthogy a "Redemptiós földhöz semmi jussok sintsen", míg a redemptusok a saját birtokaikról adót, szablyapénzt fizetnek, s porciót adnak.

693 1788-ban kimondták, hogy az "Ecsegi Arenda fel vetése az Irredemptusokra nézve négy Garassával vettessen föl minden egy Marhára, hoc est in duplo (ti. duplán) az Redemptusokhoz képest".

694 1790-ben úgy határozott a túrkevi tanács, hogy a földtelenek "a szokott földbér vagy terragiumon túl úgy adózzanak, mint akármely földes gazdák".

695 A bérelt szántóknál 1800-ban az árenda minden forintjára 3 rudat mértek ki,

696 majd 1818-ban a kihagyandó redemptus marhaszámokat újra kettőben határozták meg.

697 Túrkeve ecsegi bérleményén a nyilasokat is marhaszámra osztották fel, minden marha után egy öl kaszálónyilas járt.

698 1822-ben az árendás állattartásra nézve rögzítették, hogy minden rovás redempciós földre a birtokosoknak 2 marhát hagynak ki az árendafizetés alól.

699 1841-ben a meddő gulyán járó jószágoknál a birtoktalanok 30 krajcárral fizettek többet a redemptusok.

700 Kunszentmártonban 1799-ben mondták ki, hogy a csorbái pusztabérletbe a redemptusok göböly ökrönként 30 krajcárt, az irredemptusok pedig 1 forintot fizessenek.

701 Kunhegyes 1804-ben az árendát úgy állapította meg a tomaji pusztára, hogy az irredemptusok másfélszer annyit fizettek marháik után, mint a redemptusok. (Ez ökörnél 1 forint 30 krajcár, gulyabeli marhánál 1 forint, a 691 Bagi G., 1991. 228. 692 Szabó L., 1987. 162. 693 SZML Túrkeve tan. jkv. 1780. júl. 6. 149. 694 SZML Túrkeve, tan. jkv. 1788. szept. 12. 324. 695 Bellon T., 1990. 85. 696 SZML Túrkeve, tan. jkv. 1800. nov. 4. 342. 697 SZML Túrkeve, tan. jkv. 1818. máj. 22. 404. 698 SZML Túrkeve, tan. jkv. 1820. jún. 10. 81. 345. sz. 699 SZML Túrkeve, tan. jkv. 1822. aug. 10. 108. 377. sz. 700 Bellon T., 1990. 85. 701 SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1799. ápr. 6. 310. 284. sz. 139