Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

ki. (Ezek jelentőségéhez mérve nem lehetetlen, hogy a Hajdúság privilégiumainak meghagyása, s az 1745-ös jászkun redempció engedélyezése talán már nagyobb mértékben volt politikai, sem mint katonai kérdés.) A katonai szolgálat jellegét tekintve elmondható, hogy Nyugaton ez a mark jellegű germán közösségek sokáig megmaradó katonai demokráciájából alakult ki, s mint — a városok polgári hadviselésének tapasztalatai alapján utóbb sok helyütt modernizált (Svájc) — gyalogsági népfelkelés, milícia működött. Keleten a XIII. században privilegizált elemek (népelemek) lovaskatonákat adtak, míg a XVI—

XVII. században a hajdúk és hajdú jellegű csapatok, valamint a kozákok — a zsoldoshadseregek, s hadviselésük hatására — lovasként és gyalogosként egyaránt szolgáltak, csakúgy mint a korábban még könnyűlovas székelyek. A magyar Határőrvidék katonasága — szervezete, zömmel gyalogos jellege alapján — fokozatosan közeledett a sorkatonasághoz. Hasonló jelenség figyelhető meg a kozákságnál, melynek szervezetét, szolgálati rendjét úgy reformálták, hogy a cári haderő kizárólagos könnyűlovasságaként megfeleljen.

13 (A jászkunok és a hajdúk a XVIII. század végére lényegi katonai különállásukat — a rendszeres újoncállítás bevezetésével — elvesztették, egyedül a nemesi felkelésben való részvétel maradt meg sajátos szabadparaszti kötelezettségként.) A szabadparaszti rétegek speciális katonai szolgálata Nyugaton a zsoldoshadseregek tömeges elterjedésének időszakára már jórészt eltűnt (XVI—

XVII. század), magával a jogilag és részint területileg is elhatárolt szabadparasztsággal együtt.

14 Ezzel szemben Keleten a polgári állam kialakulása (XIX. század második fele, XX. század eleje) az az időszak, amikortól erről a kettős folyamatról valójában beszélhetünk. (Lásd pl. a Határőrvidék felszámolását.) Az elmondottak lalpján megkockáztatható, hogy a szabadparaszti népesség szerepe, katonai jelentősége Kelet-Európában hosszabb ideig tartó, s nagyobb volt, mint Nyugaton. Ez részint a feudális fejlődés keleti sajátosságaival, illetve a katonai szolgálat eltérő jellegével magyarázható. Talán nem haszontalan e tekintetben Makkai László európai feudalizmussal kapcsolatos fejtegetéseire utalnunk. Makkai László klasszikus feudális társadalmi modellje Nyugaton alapvetően a katonáskodó földesúr és a dolgozó jobbágy kettősségét hangsúlyozta. E területeken a X—

XI. században végbement a feudalizmus egyik alapvető munkamegosztása, melyben a hűbéri társadalom megszilárdulásának eredményeként a földbirtokos lovagi osztály a társadalom katonai funkcióit is magának sajátítja ki. Gyakorlatilag kizárólagos előjogává vált a katonáskodás, s ezzel párhuzamosan végbement a jobbágyi függésbe kényszerített, immár csak termelőmunkát végző egykori szabad parasztok fegyvereiktől, s katonai funkcióiktól való 13 Rácz L, 1969. 7^44. 14 Úgy vélem, ez a sajátos hazai települési szisztéma nem kizárólag a lakatlan területekkel, illetve a tatárok alföldi pusztításaival magyarázható. E katonailag gyorsan mozgósítható népelemek egyes csoportjait nyilvánvalóan szándékosan telepíthették a királyi központok közelébe, s az is elgondolkodtató, hogy a magyar királyi kíséretekben is többször említik őket. 15 Makkai L., 1987. 133—159. 12