Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

IX. A BIRTOK Az előzőekben láthattuk, hogy jászkun redemptus birtok alapja a redempció arányában kiosztott tőkeföld volt. Ezt a XVIII. században a Jászságban általában nyomásos rendszerben, míg a nagykunok már szabadon művelhették. A Kiskunságban — olykor speciális átmeneti formákkal társítva — mindkét földhasználati mód megfigyelhető volt. Tőkeföldet irredemptus is birtokolhatott, de ennek redempciója elmaradt a közösségek, illetve a Kerületek által megszabott határtól. A birtok további részeit a birtokos általában tőkeföldje arányában kapta meg. A redemptus birtok ezen tartozékaiból, járulékaiból bizonyos részeket, fajtákat az irredemptusoknak is juttattak, redempciós vagy későbbi érdemeikért, élelmükre, családjuk fenntartására, használatra vagy tulajdonra. A zsellérség — társadalmi emelkedés, iredemptussá válás nélkül — ezekből jogilag nem, s ténylegesen is csak véletlenszerűen, nemritkán a helyi szervek hibájából részesült. E speciális tartozékok megszerzésénél, birtoklásánál a települések többségében igen eltérő módon, ütemben jelentkezett a redemptus-irredemptus-zsellér jogállásból fakadó elkülönülés, illetve a redemptusok teljes határra vonatkozó abszolút, kizárólagos birtokjogának elismerése. Ezért az alábbiakban a birtokok alkotórészeit vesszük sorra. IX.1. Házhelyek, kertföldek A háztulajdon a Jászkunságban a lakosi elismerés, az irredemptusként való befogadás tényleges szimbóluma volt, mely rendszerint az üzemszervezet fontos részét alkotó belső telek, illetve szérűskert birtoklását is feltételezte. A házhely a tőkeföldektől, s a hozzá tartozó járulékföldektől eltérően idővel szabadon, emezektől függetlenül eladható volt, mivel nem járt érte redempció. Zálogosítása inkább a több házzal rendelkezők esetében volt jellemző. A ház birtoklása a feltörekvő zsellérség számára az iiredemptussá válás, az irredemptusok gyermekei számára az adott jogállapotban való megmaradás és gazdasági függetlenség, míg 122