Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

általánosan gyakorolt elkülönítés volt, mely nemcsak a nemesi birtokokat, hanem a jobbágyi ingatlan javakat (haereditas) is jellemezte. Gyakorta kizáró ok volt a zálogba adásnál a fiúgyermek ellenállása, de jogilag annak puszta léte is. Dósán 1794-ben Bózóki János fia meglétére hivatkozva mondott le birtoka elzálogosításáról, amit pedig előtte többször is megtett, s visszavont.

541 Emellett a rokonság (férfiág) is számított. 1835-ben Dorozsmán Pesti Ferenc férfiutód nélküli öreg kért ősi birtoka eladására tanácsi engedelmet, a rokonság öröklési joga miatt azonban csak a zálogolást engedélyezték neki.

542 A zálogbaadás akkor volt a legegyszerűbb, ha rokonok, főleg testvérek között zajlott le. A tanács ezen esetekben nem tehetett semmiféle kifogást.

543 Az éhínységgel fenyegető időjárási katasztrófák idején különösen gyakoriak voltak a földzálogosítások, eladások. Madarason az 1796-os földosztályt megelőző szűk esztendők miatt a földszaporulattal való kereskedelem különösen megnőtt.

544 1817-ben Fényszarun soha nem látott éhínységről írtak. Az itteni tömeges — gyakorta 30 évre szóló — zálogolásnál ez alól gyakran kivették az új szőlőt, kender-, káposzta-, len- és tökföldeket, nyilasokat, valamint a pusztai nyilasokat. Az is előfordult azonban, hogy ez utóbbi járulékok másoknál voltak zálogban.

545 Karcag város birtokforgalma is hasonló okok miatt növekedett meg 1838-ig. A tudósítók szerint 1829-ben marhadög uralkodott, 1830-ban az árvíz miatt kellett legelőket bérelni 21499 forintért, 1831-ben kolerajárvány volt, 1832ben és 1833-ban az aszály miatt idegenből kellett gabonát behozni, 1834-ben tűzvész miatt 612 család lakóháza égett le, 1835-ben sáskajárás pusztította a vetéseket és 2648 marha pusztult el, 1836-ban szárazság volt, s a szőlőtermés kiesése mintegy 15000—16000 forintos kárt okozott, míg 1837-ben árvíz és juhvész volt és a vetések is elvesztek.

546 Á tömeges zálogolások miatt a szántók és kaszálók gyakori osztályát is szabályozni kellett. Alsószentgyörgyön már 1766-ban rögzítették, hogy a zálogos birtokokat mindenkor az örökös gazdáké mellett, vagy annak sorendjében osszák ki, míg az örökösen eladott föld mindenkor a vevő jussa, vagy háza alapján fog kiadatni.

547 Idővel ez a Kerületekben általános szokássá vált. 541 SZML Jászdózsa, tan. jkv. 1794. febr. 20. 280. 542 Győry J., 1937. 39. 543 SZML Jászfényszaru, tan. jkv. 1815. ápr. 22. 17. 79. sz. 544 Kormos L., 1967. 64. 545 SZML Fényszaru, tan. jkv. 1817. ápr. ?. 117—126. 85—101. sz. 546 SZML Karcag, tan. jkv. 1838. aug. 3. 120—121. 515. sz. 547 SZML Jászalsószentgyörgy, kgy. jkv. 1766. okt. 17. 271. 3. sz. 121