Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A szomszédos jászkun települések lakosainak a tömegesebb földbirtokvásárlását gyakorta letiltották. Erre főként jászsági példák vannak. így 1764-ben a berényi tanács kimondta, hogy a dósaiak négy szállási puszta megszerzése iránti szándéka megakadályozandó, s ezért azon berényiek, akik itteni birtokaikat, nyilasaikat dósaiaknak eladták, vagy árendába, zálogba kiadták, kötelesek voltak azokat visszavenni, illetve visszaváltani. A berényi tanács 1770-ben az alsószentgyörgyieknek is megtiltotta, hogy határában földet vásároljanak.

526 1812-ben az első apáti zenebona alkalmával a lakosság Ozorótzky János nótárius földvásárlásainak érvénytelenítését is követelte a tanácstól, minthogy az idegen, berényi redemptus volt.

527 Az adásvételeknél perrel, büntetései járt, ha az eladó — az elővásárlási hierarchiát kijátszva — titokban olcsóbban adta el a földjét. Fényszarun 1773-ban Bálintfy Péter másfél kötél földjét a meghirdetett 900 helyett valójában csak 700 forintért adta el Dányi Menyhértnek. A szomszédok feljelentése nyomán végül maga az eladó vette vissza a földet.

528 Ugyanakkor 1791-ben Árokszálláson azt is rögzítették, hogy "mivel némelly Irredemptusok a Földeket a folyó áron felül, a redemptus о к praejudicumára megveszik elhatároztatik, hogy ha ilyesmi történne, akkor úgy az eladó, mint a vevő a felly ebb ígért summának elvesztésével büntetődjék".

529 Az eladásokat tudtunkkal elsőnek 1750-ben szabályozták a Kerületek. Ekkor a tanácsok konfiskálás terhe mellett megkövetelt tudósítása mellett kimondták, hogy a helybeli, illetve kerületi rokonoknak 15 napot, a külső hatóságokban élőknek pedig egy évet adnak az eladás iránti ellentmondásra. 1768-ban az ügylet megsemmisítésének terhe mellett azt is elhatározta a közgyűlés, hogy az ingatlanok adásvétele idegeneknek addig tilos, míg a tanács ezt a helyi lakossággal nem tudatta. 31 Később a helyi elvek a Nádori Statútumokba is bekerültek. Halason a tanács 15 nap után sem hagyta jóvá az olyan eladásokat, amikor irredemptus volt a vevő, hanem további egy hónap várakozási időt rendelt el. Meghagyták azt is, hogy ha redemptus vevő van, az irredemptus szomszédot meg sem kell kínálni a vétellel.

532 Az elsőségi rend tehát szomszédsági jogot háttérbe szorította irredemptusok, zsellérek esetében. A XIX. század elejétől a birtokeladásoknál gyakoriak lettek az olyan cserék, amelyek során a különböző értékű birtokok közötti különbséget készpénzzel egyenlítették ki. Mivel az aránytalanságot a jegyzőkönyvbe nem mindig vezették be, több helyen is előfordult, hogy utólagos korrekciókat kellett tenni.

534 gyakorlatban milyen szokás érvényesült. 526 Fodor F., 1935. 446-^147.p. 527 SZML Jk Ker., Büntetőperek 3. köt., 13. füz., 1. sz. 528 SZML Jászfényszaru, tan. jkv. 1773. ápr. 3. 497—498. 529 Herbert L, 1927. 28. 530 SZML Túrkeve, tan. jkv. 1750. máj. 1. 13. 531 Illéssy J., 1896. 532 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1799. 164. 14—15. sz. 533 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1796. ápr. 25. 55. 218. sz. 534 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1818. febr. 9. 559. 61. sz. 119