Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A szabadparasztság megléte a feudális korban Európa minden régiójában kimutatható, tehát rendkívül eltérő földrajzi-történeti közegekben. így joggal vetődik fel a kérdést, hogy ezek összehasonlíthatók-e egymással, s ha igen, akkor milyen mértékben, s miféle szempontok alapján. Az alábbiakban a kialakulást (s a privilegizálás körülményeit), katonai szolgálat jellegét, illetve e szerepkör megmaradását kísérlem meg sorra venni. (Az összehasonlításnál Európa nyugati, illetve keleti-középkeleti részeit vetettem össze, a speciális skandináv, hispán, balkáni viszonyokra általában nem utalok.

10

) A szabadparaszti társadalmak atipikus jellegét a feudális korban általában azzal együtt szokás kihangsúlyozni (főként nyugati szakirodalmakban), hogy ezek megléte, tartós megmaradása, jelentősége egy adott terület, tájegység, ország stb. feudális viszonyainak fejletlenségére utal. Ha csak a nyugat-európai szabadparaszti társadalmakat vizsgáljuk, ez nyilvánvalóan igaz, itt ezek a politikai egységek perifériális területein (határvidékeken, hegyvidékeken) maradtak meg. Döntően ez a jellemző a keresztény Európa keleti felére is, bár itt olykor már találkozunk bizonyos kivételekkel. (Ilyenek Magyarországon a besenyők, jászok, kunok, tatárok, illetve ezek egyes csoportjai, akiket részint a belső területekre telepítenek, de az Oszmán Birodalomnak is vannak hasonló módon telepített elemei.

11

) A kialakulás tekintetében Nyugaton a hagyományosan helyben élő paraszti faluközösségek — gyakran sikeres antifeudális harc révén — tagozódtak be ily módon a feudális társadalomba, s szereztek utólag privilégiumokat. (Némiképp kivétel Hispánia, ahol a mohamedán mórok elleni több évszázados háború — reconquista — tudatos határvidéki telepítésekkel is együttjárt.) Keleten jóval összetettebb a kép, egyrészt az etnikai keretek kialakulásának késeisége miatt, másrészt pedig mert itt már a korafeudális időszaktól kezdve szembetűnő az államhatalom közvetlen szerepe a katonaelemek tömörítésében, telepítésében. Egyesek mint határőrelemek alakultak szabadparasztsággá (székelység), s voltak, akiket mint idegen etnikumot külön privilégiumok alapján telepítettek be az országba, katonai szolgálat fejében (jászok, kunok, tatárok). A XV—

XVII. században a határvidékeken — részint török-tatár nyomásra — figyelhető meg szabadparaszti katonaelemek (hajdúk), illetve katonanépesség (kozákok) spontán kialakulása, kik utólagosan nyertek privilégiumokat.

12 Sajátos, bár nem előzmények nélküli lépés a határőrkatonaság létrehozása a XVII. század legvégén, minthogy az — egy etnikai áttelepülés kihasználásával — teljesen egy modern, abszolutista államhatalom tudatos, átgondolt törekvése nyomán alakult 10 A svéd parasztság jelentős részének szabadságára főként Gusztábv Adolf katonai reformjaival kapcsolatban szokás utalni, míg a reconquista korszakával kapcsolatban általában a kasztíliai paraszti közösségek sajátosságait emelik ki. 11 Kérdéses, hogy e tekintetben a nomád, bizánci, netalán keleti államszervezési elvek továbbéléséről beszélhetünk-e, vagy hasonló problémákra adott közel azonos válaszokról van szó. 12 Rácz L, 1969. 10.; Takács S., é.n. 186—317. 11