Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

I. MEGJEGYZÉSEK A SZABADPARASZTI FEJLŐDÉS TERMINOLÓGIÁJÁHOZ, MAGYARORSZÁGI ÉS EURÓPAI SAJÁTOSSÁGAIHOZ A történettudomány az európai feudális fejlődés sajátosságai, atipikus vonásai között említi meg olyan a paraszti elemek tartós fennmaradását, amelyek az általános fejlődési tendenciák ellenére nem kerültek tényleges jobbágyi alávetésbe, azaz konkrét — terményjáradék fizetésén alapuló —függésbe feudális birtokosoktól. E szabad paraszt néven említett, jobbágy és nemes közötti átmeneti kategória általában két fő jellemző révén különült el a jobbágyságtól. Egyrészt személyében szabad volt, másrészt pedig földje szabad jogú birtokosa, azaz mintegy reliktumként őrizte a feudalizmus előtti, vagy korafeudális időszak bizonyos átmeneti jegyeit.

5 Ugyanakkor — figyelembe véve azt, hogy a nemes és jobbágy kategóriák között sem létezett sokáig merev választóvonal, s időszakonként jelentős volt a társadalmi mozgás is — egy adott kor társadalmi csoportjainak a jobbágy, szabadparaszt és nemes kategóriákhoz való kapcsolása gyakorta rendkívül vitatható és problematikus. A szabadparaszti kategória általános jellemzőit a hazai és a külföldi történettudomány inkább csak a feudalizmus kialakulásának és megszilárdulásának időszakában írta le, akkor is főleg a jobbágyi és nemesi osztályok létrejöttével kapcsolatban. így mindmáig olyan terminológiai kérdések tisztázatlanok, mint pl. a szabadparasztság és a katonaparasztság kapcsolata, illetve hogy kiket tekintsünk igazi szabad parasztnak, parasztságnak: csak a hosszú távon megmaradt szabad közösségeket, vagy az időlegeseket, sőt esetleg az egyénileg felszabadult személyeket is. E kategória ugyanis a feudalizmus klasszikus időszakában is igen eltérő jogi helyzetű személyeket jelölhetett, a korai, vagy kései korokról nem is beszélve. A szabadparaszt kategória ugyanis a felsorolt két jellemző (személyi szabadság és birtokjog) alapján is nyilvánvaló kettősséget hordoz. Egyrészt ide sorolandók a "klasszikus" szabadparaszti társadalmak tagjai (svájciak, dietmarscheniek, jászok, kunok, székelyek, tatárok, kozákok stb.), akik közösségük egészén, egységén belül léteztek, ugyanakkor azonban azok a jobbágy4 A feudalizmus korában létezett szabad, félszabad, illetve katonáskodó paraszti elemekkel a magyar történettudomány döntően helytörténeti (székelyek, jászok, kunok, hajdúk), vagy hadtörténeti szempontból foglalkozott. 5 N. Kiss I., 1973. 319—332.; Uő. 1991. 35—43. 9