T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Tóthné Litovkina Anna: A gyerekek közmondásokban való jártassága és a közmondások szerepe az általános iskolai tankönyvekben

alvásról szól (Varga Domokos és társai 1991:102). Vagy pl. Weöres Sándor Tavaszköszöntö című verse alatt Egy fecske nem csinál tavaszt szerepel. Figyelemre méltó az a tény, hogy a vers címéhez való szó szerinti egyezés kedvéért a szerzők a sokkal gyakoribb

2 „nyarat" „tavasszal" helyettesítik. A fent említett példák szemléletesen megmutatják, hogy a közmondások ilyen összefüggésben való közlésével a szerzők nem metaforikus, hanem szó szerinti megértésüket hangsúlyozzák, amit nem tartok helyesnek. A tankönyvek leggyakoribb feladattípusa aláhúzni a meséhez illő közmondást, pl.: Húzd alá azt a közmondást, amelyik a mese tanulsága lehetne! Ki mint vet, úgy arat. Ki korán kel, aranyat lel. (Csík Endre és társai 1986:127) Ez a feladat La Fontaine A tücsök és a hangya című meséjét követi. Aiszóposz A róka és a szőlőfürt с műve olvasása után a következő feladatot kell megoldani a gyerekeknek: Melyik szólás, közmondás keletkezhetett volna a mese alapján? Húzd alá! Mondd el, miért választottad! Szomjúnak a víz is íz. Savanyú a szőlő. Amilyen a gazda, olyan a szerszáma. (Szabó Eszter és társai 1988:104) Más típusú feladatok: Mit jelent a közmondás? Húzd alá a jelentését! Hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát. 2 A felmérésem felnőtt résztvevőiből az Egy fecske nem csinál kezdetű közmondást 302 adatközlő nyárral, és csak 42 egészítette ki tavasszal (1. Tóthné Litovkina A. 1993e:157). 726