T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Tátrai Zsuzsanna: Gyermekek szerepe a naptári ünnepi szokásokban

falvakban viliőággal köszönteni a rokonokhoz. Ez a szokás is elvesztette a hiedelemtartalmát, mely részint a tavasz behozatalára vonatkozott, részint más mágikus mozzanatai is lehettek, pl. Menyhén a gazdasszony letört egy ágat a villőfáról, s azzal veregette meg a lányokat a következő szavak kíséretében: „Mind menjetek férjhöz!" (Tátrai 1990:150-154). A húsvéti locsolás a legények termékenységvarázsló, mágikus szokása, de a fiúgyerekek is jártak és járnak locsolni. Egyébként húsvétkor hagyományosan megajándékozták a keresztszülők a keresztgyermekeiket, melyet vagy maguk vittek el, vagy a keresztgyerek ment el érte. A húsvéti ünnepkörben a gyerekek feladata a katolikus falvakban, hogy amikor nagycsütörtökön a „harangok Rómába mennek", kereplőkkel hívogassák a híveket a templomba. Erről ma is meggyőződhetünk például a határtól néhány kilométerre a burgenlandi falvakban! A húsvéti nyúl és a húsvéti ajándékozás újabb szokásaink közé tartozik, de ettől ma már a gyerekek várva várt ünnepe. Népszerűsítésében nagy szerepe van az édesiparnak, kereskedelemnek, akárcsak Mikuláskor. A fehérvasárnapi komálás, mátkálás barátságkötés szokása a kisebb fiúk, de főként a lányok között volt szokás Zala és Somogy megyében, de a moldvai magyaroknál is. Göcseji leírás szerint a század elején „Mátka, mátka mátkállunk, száz esztendeig szánkállunk" szavak kíséretében cseréltek tojást a kisebb gyerekek. Vannak példák arra, hogy a nagyobb lányok között kisebb leányra hárult a közvetítés feladata, azaz ő vitte el a komatálat a piros tojással, kaláccsal, gyümölccsel, esetleg üveg borral megrakva (Tátrai 1990:169-173). Májusfát hagyományosan az udvarló legény állít a lánynak, de újabban szokás, hogy a lányos apák állítanak májusfát az akár néhány hónapos kislányuknak (Vasas-Salamon 1986:152). Pünkösd jellegzetes szokásai a pünkösdi királyválasztás és a pünkösd királynéjárása, pünkösdölés volt. A Dunántúlon a pünkösdi királynéjárás kender termékenységvarázslással, illetve nevetési tilalommal kapcsolatos. Az Alföldön lakodalmi menet analógiájára vonultak házról- házra. Ezeknek a szokásoknak a szereplői iskolás lányok voltak. A dunántúli változatokban a 555