T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

S. Lackovits Emőke: A gyermek a falusi társadalomban és a családban. (Veszprém megye, 1880-1950)

sorban a módos, többnyire református lakosság körében. Â re™ formátusok jelentős része gazdasági okokra hivatkozott a gyermeklétszám csökkenésével kapcsolatban. E „betegség" - ahogy Jankó János nevezte a múlt század végén - megjelenésének és térhódításának gazdasági indítékai voltak. „Akik elcsaládosodtak, elszegényedtek" - vélekedtek a sokgyermekesekről. Annak ellenére, hogy maga a közösség is a szerény gyermekáldás híve"

voit, akadtak ezzel ellentétes elveket valló, s ezen elveknek megfelelően élő családok, pl. Köveskálon éppen a legrégibb kisnemesi család, a Györffyek, akiket ha nyíltan nem is, de megszóltak miatta. Előfordult azonban a durva bántás, nemcsak a család, elsősorban az anyós, hanem a közösség részéről is: „na mi az Mari, megint apró csontokat hordasz?" - kérdezte Padragon az 1930-as években egy öregasszony a harmadik gyermekét váró fiatalasszonytól. Azonban mindezek ellenére az igazi egykés vidékekre jellemzően itt nem vált a többgyermekes anya a közösség közmegvetésének tárgyává, akkor sem, ha helyenként megszólták őket miatta, pl. Szentgálon. A római katolikusok úgy vélekedtek a reformátusokról, hogy a birtokuk elaprózásától való félelem miatt óvakodtak a bőséges gyermekáldástól. Való igaz, hogy azt a nagyobb éietigényt, amellyel az anyagi eszközök nem állottak arányban, ilyenformán próbálták kielégíteni.

4 Ezzel szemben a római katolikusoknál átlagban 4-5 gyermek született családonként, de nem volt ritka a 6-8 sem, sőt, előfordult ennél több is: pl. Kékkúton az egyik családban 12 gyermek született, belőlük 6 érte meg a felnőttkort. Balatonhenyén a Nagy családban évente született egy gyermek, de csaknem ugyanennyi meg is halt. Amint visszagondoltak rá: „annyi született és halt meg, hogy a halott kisgyermeket egy dobozba téve a nagyobbak vitték a temetőbe". Kemenesszentpéteren az egyik családban az édesanya 21 gyermeket hozott a világra „az egyiket keresztütik, a másikat temették" - emiékeztek. „Itthagyta a kicsi a lábnyomát" - mondták 4 Kovács Aladár: Az egyke és a népszaporodás. In: Magyar Statisztikai Szemle 1923/3-4. 65. 427