T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Gulyás Éva: Néprajz és iskola

Gyermekvilág a régi magyar falun - Szolnok, 1995. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei - 50. Sorozatszerkesztő: Szabó László-Tálas László - Szerkesztő: T. Bereczki Ibolya Gulyás Éva Néprajz és iskola Amikor a protestantizmus térhódításával kiszélesedett iskolai oktatásunk, az oktatásba tömegesen bevonuló ifjúság maga a hagyományokkal rendelkező fiatalság volt. Nem kellett oktatni szokásokat, népénekeket, hiszen ezeket maguk is ismerték ha vidékenként, közösségenként másként is. A szemhatár tágítása volt az iskolai oktatás feladata. Távoli világokról, s a közvetlen empíriától távol álló tényeket oktattak. így kaphatta például Hatvani István Debrecenben - s épp a falusi diákoktól, a városi polgároktól - az Ördöngös előnevet. A katolikus és protestáns iskolai oktatás kiszélesedésével távolabb került egymástól a néphagyomány és az oktatott anyag, a szakírók szorgalmazták a korszerű mezőgazdasági ismeretek oktatását a XVIII. század végén, a XIX. század első felében. A hagyományokkal azonban mégis szoros a kapcsolat (például a gazdatisztek megjelent könyvei saját gyakorlatukat írják le, s javasolják ezt oktatási anyagként, nem véve tudomást a nyugati törekvésekről: Anglia, Franciaország, Hollandia). S eltelik egy fél évszázad, s immár általános a tankötelezettség Eötvös József jóvoltából. A falusi iskolák, falusi képek, történetek, erkölcsi tartalmú szövegek oktatásával élnek. Ez nem az ismeretet tágítja, hanem csak tudatosítja a meglévő 415